1 Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben!
2 Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást.
3 Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.
4 Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében.
5 Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz.
6 Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.
7 Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat!
8 Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak.
9 Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből.
10 Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor.
11 Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának.
12 Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.
Példabeszédek 3: 1-12.
Forrás: Szent István Társulási Biblia
Sokszor hallani olyat, hogy ha van Isten, akkor miért engedi azt a sok rosszat ami a földön történik. Az ateisták cinkosul még azt is hozzáteszik, hogy a keresztények és a zsidók Istene a szeretet Istene.
Mélyebben nem megyek bele a témába, de bizony az Úr szabad akaratot adott az embernek. És természetesen parancsokat, amiket teljesíteni kell. Szóljon aki úgy véli, hogy a 21. század társadalma megtartja mondjuk a mózesi és a jézusi törvényeket!
Egy másik téves elgondolás, hogy azon keresztényekkel, akik ténylegesen megtartják a parancsokat, őszintén hisznek, azoknak a földi életben semmi problémájuk nem lesz. Tökéletes ember azonban Jézus óta nincs! És ugye azt is tudjuk, hogy a második isteni személy is hogyan végzi nagypénteken... Önhitt (és képmutató) hívők viszont vannak, akik azt gondolják, a másikkal azért történnek rossz dolgok, mert Isten bünteti azokat. Képletesen talán még a kezét is dörzsöli, és élvezkedik az isteni ítéleten ami másokat súlyt.

Aztán ha őt fedi meg az Úr, akkor csak értetlenkedik. Azt kérdezi: MIÉRT? Ő ezt nem érdemelte ki. Az ő szemében nincsen gerenda. Nem vesz róla tudomást, hogy mindenkinek az életében lesznek nehézségek. Akár azért mert Isten bünteti, akár más okból. (Ez utóbbit se zárjuk ki!) Gyakran hitetlenség a vége.
Mert úgy könnyű hinni, és szeretni Istent, ha az életünk tejjel és vízzel folyó Kánaán! A bajban, a nehézségek idején is ki kell tudni tartani! Ehhez nyújthat vigasztalást a fenti ige 11-12. sora. Nem szabad kétségbe esni. Nem szabad elfordulni az Úrtól. ISTEN SZERET MINKET!
Jusson eszünkbe például Ábrahám. Öreg korára adatott meg neki a fia, Izsák, akit korábban megígért neki az úr. És akkor jön a könyörtelennek tűnő parancs: fel kell áldozni Izsákot! Fel kell gyújtani! Nem semmi, ugye? De Ábrahám hisz. Isten pedig teljesíti amit megígért. (Gondoljunk a zsidóságra és Izraelre.)
1Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. 2Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked." 3Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. 4A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. 5Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok." 6Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. 7Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: "Atyám!" Az válaszolt: "Igen, fiam!" 8Ez azt mondta: "Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett. 9Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. 10Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. 11De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. 12Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem." 13Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. 14Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". 15Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, 16és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. 17Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. 18Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra." 19Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.
1Mózes 22: 1-19.
Utolsó kommentek