¹ Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben! 

² Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást. 

³ Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára. 

⁴ Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében. 

⁵ Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. 

⁶ Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet. 

⁷ Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat! 

⁸ Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak. 

⁹ Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. 

¹⁰ Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. 

¹¹ Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. 

¹² Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.

Példabeszédek 3: 1-12.

Forrás: Szent István Társulási Biblia

Sokszor hallani olyat, hogy ha van Isten, akkor miért engedi azt a sok rosszat ami a földön történik. Az ateisták cinkosul még azt is hozzáteszik, hogy a keresztények és a zsidók Istene a szeretet Istene.

Mélyebben nem megyek bele a témába, de bizony az Úr szabad akaratot adott az embernek. És természetesen parancsokat, amiket teljesíteni kell. Szóljon aki úgy véli, hogy a 21. század társadalma megtartja mondjuk a mózesi és a jézusi törvényeket!

Egy másik téves elgondolás, hogy azon keresztényekkel, akik ténylegesen megtartják a parancsokat, őszintén hisznek, azoknak a földi életben semmi problémájuk nem lesz. Tökéletes ember azonban Jézus óta nincs! És ugye azt is tudjuk, hogy a második isteni személy is hogyan végzi nagypénteken... Önhitt (és képmutató) hívők viszont vannak, akik azt gondolják, a másikkal azért történnek rossz dolgok, mert Isten bünteti azokat. Képletesen talán még a kezét is dörzsöli, és élvezkedik az isteni ítéleten ami másokat súlyt.

Aztán ha őt fedi meg az Úr, akkor csak értetlenkedik. Azt kérdezi: MIÉRT? Ő ezt nem érdemelte ki. Az ő szemében nincsen gerenda. Nem vesz róla tudomást, hogy mindenkinek az életében lesznek nehézségek. Akár azért mert Isten bünteti, akár más okból. (Ez utóbbit se zárjuk ki!) Gyakran hitetlenség a vége.

Mert úgy könnyű hinni, és szeretni Istent, ha az életünk tejjel és vízzel folyó Kánaán! A bajban, a nehézségek idején is ki kell tudni tartani! Ehhez nyújthat vigasztalást a fenti ige 11-12. sora. Nem szabad kétségbe esni. Nem szabad elfordulni az Úrtól. ISTEN SZERET MINKET!

Jusson eszünkbe például Ábrahám. Öreg korára adatott meg neki a fia, Izsák, akit korábban megígért neki az úr. És akkor jön a könyörtelennek tűnő parancs: fel kell áldozni Izsákot! Fel kell gyújtani! Nem semmi, ugye? De Ábrahám hisz. Isten pedig teljesíti amit megígért. (Gondoljunk a zsidóságra és Izraelre.)

¹Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. ²Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked." ³Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. ⁴A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. ⁵Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok." ⁶Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. ⁷Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: "Atyám!" Az válaszolt: "Igen, fiam!" ⁸Ez azt mondta: "Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett. ⁹Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. ¹⁰Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. ¹¹De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. ¹²Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem." ¹³Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. ¹⁴Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". ¹⁵Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, ¹⁶és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. ¹⁷Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. ¹⁸Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra." ¹⁹Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.

1Mózes 22: 1-19.