1 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.
2 Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
3 A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg."
4 Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia."
5 Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt.
6 Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,
7 s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!"
8 "Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?"
9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.
10 Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága."
11 Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem."
12 "Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok.
13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt.
14 Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt.
15 Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!"
16 Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"
17 Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.
18 Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket.
20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.
21 "Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
22 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked."
23 Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred."
24 "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon."
25 Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
26 Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?"
27 "Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."
28 E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat."
29 Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.
30 Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele.
31 Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.
32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem."
33 Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.
34 "Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!"
35 Jézus könnyekre fakadt.
36 Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!"
37 Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?"
38 Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.
39 "Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
40 Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?"
41 Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42 Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem."
43 E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!"
44 S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni."
45 A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.
46 Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett.
47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz.
48 Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is."
49 Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: "Nem értitek a dolgot!
50 Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon."
51 De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,
52 s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53 Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.
54 Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.
János 11: 1-54.
http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=11
Utolsó kommentek