Tovább folytatódik a blogom átalakítása. A látványos külsőségek is lényegesek, fontos, hogy jól érezze magát az ember a honlapon. Tokió háttérképe telitalálatnak bizonyult. Egyszerre fejez ki szolidaritást, aggodalmat, és emlékeztet rá, hogy a világ legnagyobb agglomerációja is mennyire törékeny tud lenni. Ennyit az emberi tudomány csúcsáról. A világi fénytengert - ami szerintem csodálatosan néz ki egyébként - felülírhatjuk keresztény gondolatokkal. :) Kérlek titeket, csatlakozzatok ebben hozzászólásaitokkal!
A látványos csingilinginél is előrébb való ugyanakkor a tartalom. Mostanra jutottam el addig, hogy a blog leírását, és a cím alatt lévő - központi helyen lévő - sorokat lecseréljem. Bibliai igére gondoltam én is - mint sok más keresztény blogger - lehetőleg Jézustól. A központi helyekre kitett üzenetekkel mindig szembetalálkozik az olvasó, - és persze én - alkalmas a figyelmeztetésre.
Sajnos sok keresztény biztos a saját örök életében. Néhányan egyenesen még büszkék is rá. Nagyképűség, elbizakodottság, gőgösség, önmagunk felmagasztalása. Ez jellemzi a 21. század társadalmát. És benne minket, keresztényeket is. Sajnos engem is. Én ugyan nem vagyok a saját üdvözülésemben biztos, ám saját szememben hagynám a gerendát, ha nem venném észre, hogy sokszor én is okosabbnak meg bölcsebbnek képzelem magam a többieknél - vagy a tényleges tudásomnál -és főleg a neten szeretek okoskodni, néha megbántva másokat is.
Egy olyan ige, amely a szerénységre, alázatosságra figyelmeztet, jó ötletnek tűnt. A százados katona híres mondata nekem mindig is nagyon tetszett. Még csak nem is annyira ismert és elcsépelt. A protestánsok sajnos gyorsan túl is lépnek rajta. De a katolikusok is csak azért kivételek, mert a szentmisének központi része amikor térdepelve könyörgünk Istenhez a címben leírt mondattal. (A katona az eredetiben a lélek helyett szolgát mond. A szolgája beteg ugyanis. Mt. 8:8.)
Ez volt az egyik "jelöltem". A mai szentmisén szintén az elbizakodottság és gőg ellen prédikált a pap. És a prédikációja végén kimondta az ismert mondatot: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.
Lassan 25 éve járok vasárnaponként misére, de hogy a prédikáció végén ez a mondat hangozzon el, arra még nem volt példa! (A szentáldozás előtt mint írtam, mindig elimádkozzuk.) Mi erre az esély?! Hazajövet pedig olvasom az emailt, hogy "egy derék katona" nevű felhasználó reagált az egyik hozzászólásomra! ha hiszitek, ha nem, ilyen nevű felhasználóról még sosem hallattam korábban. Bizonyíték a kommentjére: http://napizeje.blog.hu/2011/04/02/megis_lehet_elorehozott_valasztas#c13103184
Készen vagyok, "feladom". Az árral mehetek szemben, de Isten akaratával nem kellene. Mi más lehetne ez az egész, mint a Jóisten üzenete nekem, hogy igenis ezt a mondatot használjam?! Hogy a jövőben figyelmeztessen engemet és az olvasókat.
Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond, és meggyógyul az én lelkem.
Benne van az alázat és a szerénység, benne van a hit, amit maga Jézus is kiemelt e szavakat hallva. ("Ekkora hittel egész Izraelben nem találkoztam.") És benne van Isten hatalma, végtelen kegyelme is. Micsoda mondat. :)
Ha már ihletet merítettem a szentmiséből, és lenyúltam annak az egyik központi elemét, akkor már nem állok meg itt, és a blogom leírásához - lásd jobboldalt - is a szentmise egyik gyönyörű mondatát használom. Remélem mindenkinek a legnagyobb megelégedésére.
A szentmise felépítéséről például itt olvashat a kedves olvasó: http://stephenchurch.org/szentmise.htm
Javaslom mindenkinek hogy próbálja ki és menjen el szentmisére! Ígérem, találkozni fog Istennel! És olyan élményben lesz része, amiben sehol máshol. :) Aki meg már keresztény, és hisz, az különösen fogékony lesz rá.
Ám ez a bejegyzés nem elsősorban a szentmise reklámozásáról szól, így be is fejezem.
Utolsó kommentek