A hajléktalan emberek 60%-a vidéki városokban él, míg 40%-a a fővárosban. Egyes vidéki városokban kiemelkedően magas a hajléktalan emberek száma. Hét nagyobb városban az idén is többen alszanak közterületen, mint ahányan szállókon találnak menedéket. Így van ez Debrecenben, Kecskeméten, Pécsett, Szegeden, Székesfehérváron, Szolnokon és Veszprémben.

Forrás: http://www.femina.hu/hirhatter/tobb_szaz_hajlektalan_kerulhet_veglegesen_at_utcara

Rengeteg a társadalmunkban a szegény és a beteg ember. A hajléktalanok problémája engem valahogy mindig jobban izgatott mint más rászorulóké. Talán azért is, mert úgy gondolom, hogy a társadalom közössége biztosíthatná, hogy mindenkinek legyen fedél a feje fölött és legalább napi egyszer mindenki kapjon enni.

Meggyőződésem, hogy ez nem is kerülne annyira sokba! Relatíve persze. Ugyanis nem palotára, külön lakásra gondolok. Hasonlóan az ennivalónál is. Kollégium, laktanya, munkásszálló, hajléktalanszálló. Luxusnak nem mondható épületek, mégis van valami az ember feje fölött. Ilyesmiket kellene építeni, a nagyobb városokban.

A részleteket szabadon ki kell dolgozni.

Mi az akadály? A szolidaritás hiánya, és a gonosz irigység! "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" Aljas szólás még a múlt rendszerből. (Ne keverjük össze Pál apostol hasonlóan hangzó, de teljesen más tartalmú kijelentésével.) A rendszerváltás óta pedig eljutottunk oda, hogy sok százezret kereső emberek irigylik a néhány ezres segélyt a munkanélküliektől... A jelenlegi kormány propagandája különösen épít a közhangulatra.

Csak emlékeztetőül idézet a 10 parancsolatból: "Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé."