Valaki megszólalt a tömegbol: “Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” De elutasította: “Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” Majd a tömeghez fordult: “Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bovelkedéstol függ az ember élete.”

Példabeszédet is mondott nekik: “Egy embernek boséges termést hozott a földje. Így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hová gyujtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csureimet és nagyobbakat építek, oda gyujtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég. Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik toled lelkedet. Amit gyujtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.” (Lk 12,13-15)

Életrol, halálról, mennyországról és pokolról, az örök életrol tanít Jézus, és ennek az embernek azon jár az esze, hogy becsapta a testvére. Úgy látszik, nem volt elég érdekes Jézus prédikációja. Bizony: nem is errol az életrol beszélt elotte. Szegény Mesterünk, még ezzel is megvigasztalja szogáit, akiket prédikálni küld.

Nem mintha e “valaki a tömegbol” nem lett volna jó véleménnyel Jézusról. Meg volt gyozodve, hogy Jézus egyetlen szava elegendo, hogy hozzájusson igazához. Valóban igaza is volt. Testvére kisemmizte. Jogos örökrészétol fosztotta meg. Mégis olyan ez a kérés, mint egy arculcsapás. Jézus beszéde az örökkévalóságot lehelli, de ez nem érzett meg abból semmit. Végighallgatta Jézus egész prédikációját, de közben csak arra várt, mikor jön el a kedvezo pillanat, hogy eloadhassa kérését. Lelkét ez tölti be. Emellett másra nem jut hely. Nem figyel sem Istenre, sem üdvösségre, sem örökkévalóságra.

Jézus válaszából kicseng a szomorúság: “Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” Hogy félreismerik küldetését. Azért jött, hogy felszabadítson az anyagi gondok alól. S ez azért fordul hozzá, hogy még jobban belebonyolódhasson az anyagiakba. Kapni akar, bírni akar. Pénzét, jogát, vagyonát akarja megkapni. Nem is gyanítja, hogy ez a bírvágy, ez a kapni-akarás mennyire eltompítja benne a magasabb törekvéseket. Érzéketlenné teszi Istenre.

Vigyázzatok és orizkedjetek!

Isten muködésének itt az egyik legnagyobb ellensége: a bírvágy, a kapzsiság, a fösvénység. Nézzetek jól oda! Kéteszeresen figyelmeztet, mert tudja, milyen nagy a veszély. Egyedül o tudja, mekkora veszedelem lehet a kapzsiság, s mennyire tudja álcázni magát. Igaziból kapzsiság, kívülre gondos szorgosság. Valaki alapjában kapzsi, de ebbol csak az látszik, hogy jó háziasszony. Vagy az igénytelenség és egyszeruség álruháját ölti magára. Meghúzódhat amögött az igazán jogos törekvés mögött is, hogy többre “vigyék a gyerekek a jövoben”. Mennyi a jogos törekvés és hol a kapzsiság? Ki tudná megmondani! Mindez lehet derék, becsületes dolog, de lehet rejtett bírvágy, foleg önmagunk elott is elrejtozo kapzsiság.

Jézus tudja, miért figyelmeztet. “Vigyázzatok!”, Jól figyeljetek, tartsátok nyitva szemeteket és óvakodjatok “minden” kapzsiságtól. Mert a kapzsiságnak különféle fokozatai vannak. Még a legkisebbtol is óvakodjatok. Minden emberi életkornak megvan a jellemzo kapzsisága. A fiatalságé tékozló és pazarló. Minden kell, amit meglát. Mindenbol a legújabb kell. Elsosorban kapni akar. Telhetetlenek az igényei. A meglett ember kapzsisága tartós javakra irányul. Birtokolni akar: legyen háza, vagyona, autója, ami csak az övé. Na és hatalom meg elismerés. Társadalmi presztízs, érvényesülés. Az öregkorban mutatkozik meg a bírvágy a legcsúfabb oldaláról: fösvény, a birtoklást akarja, nem is annyira a dolgot, vagy amit azzal elérhet. A puszta birtoklás boldogítja. Semmi mást nem akar vagyonával és vagyonától. Érzi a halál szelét és a birtoklás jelenti neki az életet. Ezért a görcsös ragaszkodás. Ez biztosítja neki az életet. Ebbol lesz egészen nyilvánvaló minden kapzsiság ostobasága, hogy a birtoklás egyenlo az élettel. Ez valamilyen formában benne van mindegyikben. Ezért rossz és helytelen. A birtoklás eszköz. Az élet a cél. A birtoklás rész, az élet egész.

Így aztán világosan értheto Jézus különben homályos kijelentése: “nem a vagyonban való bovelkedéstol függ az ember élete.” Egyedül Isten adja meg értelmét. Istentol, Istenhez. Ettol függ az emberi élet. Ez eredete és célja. Ennek a függésnek az elismerése és megvalósítása a vallás. Boldogságot is ad már ezen a földön. Nem zavartalan boldogságot persze, nem mindig derus boldogságt, de mégis boldogságot, mert arra van beállítva – arra való a vallásos élet. Ellentéte a bálványimádás. A kapzsiság pedig bálványimádás. Isten helyébe lép a vagyon, az élet helyébe a pénz. Mennyi életet áldoztak már fel vagyonért, pénzért, komfortért. Hogy kisebb legyen az anyagi gond, legyen kevesebb az éhes száj. Nagyobb lesz talán ettol a kenyér? Lehet, hogy nagyobb falat jut egynek, de nem lesz több a kenyér. Mennyire igaza van Szent Pálnak, hogy a kapzsiság bálványimádás, sot minden egyéb rossz forrása (1Tim 6,10)!

“Esztelen, ma éjjel számon kérik lelkedet!” – Ezért figyelmeztet az Üdvözíto olyan komolyan. A mindentudó Isten szól. Jézus szíve int. Az a szív, aki magára vette minden ember gondját, aki látja a kapzsiság minden rombolását – hogy mennyire elvakítja áldozatát. Egyetlen gondja ennek a gazdag embernek is, hogy hová rejtse a vagyonát. Ez tölti be, lefoglalja, megbénítja. Már azzal sem törodik, hogy növelje, s ezzel némiképp segítse a többieket. A vagyon – már akinek van –, a vagyon utáni vágy – akinek nincs – teljesen lefoglalhatja az embert. Se lát, se hall. Ezért éri váratlanul Isten hívó szava. Istené, akit rég elfelejtett, aki pedig az ember egyetlen igazi kincse.

“Te esztelen!” Vagyis: ostoba ember. Milyen ijeszto Jézus szájából hallani ezeket a szavakat! De kinek is mondja? Ennek az evangéliumi gazdagnak csupán? A látszat után egyszer mindenki ráébred a valóságra: “Így jár mindenki, aki kincset gyujt magának.” Ahelyett, hogy Istenbengazdagodnék. Istenben ugyanis szüntelenül gazdagodhatunk. O lehet a kincsünk nekünk bunösöknek. Ezt köszönhetjük Jézus Krisztusnak, ezt hozta a megváltás. Szabadságot hozott, távlatot nyitott, értelmet adott életünknek. Olyant, ami nem mond csodöt soha. Ennek a gazdagodásnak egyetlen feltétele van csupán: hogy Krisztusban éljünk, benne maradjunk. Ha Jézust követjük, akkor ezen a földön minden azt szolgálja, hogy Istenben gazdagodjunk. Gyozelem és összeomlás, szegénység és gazdagság, nélkülözés és boség, egészség és betegség mind arra való, hogy az égre emelje szívünket, hogy egyre inkább megközelítsük az élet értelmét, hogy Istenben legyünk gazdagok és derusek, mert szegény ember gondját gazdag Isten bírja. (Biblikus beszédek 1965-66)

Forrás: Nyíri Tamás: Őrizkedjetek a kapzsiságtól in: Keresztény szó