¹ (A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.) 

² Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg: 

³ a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények! 

⁴ A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem. 

⁵ Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet. 

⁶ A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? 

⁷ Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. 

⁸ Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. 

⁹ Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, 

¹⁰ hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. 

¹¹ Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, 

¹² és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. 

¹³ Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. 

¹⁴ Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak. 

¹⁵ Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük. 

¹⁶ De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. 

¹⁷ Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! 

¹⁸ Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. 

¹⁹ Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: "Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál", 

²⁰ akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. 

²¹ Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.

Zsoltárok 49.

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=49