1 (A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)
2 Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
3 Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
4 Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
5 Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
6 Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
7 Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
8 Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
9 Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
10 Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
11 Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
12 Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
13 Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
Zsoltárok 36.
http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=36
Utolsó kommentek