Az az igazság, hogy az első századokban bőven voltak még a püspöki rangban is házas emberek, a Didascalia Apostolorum is beszél feleségről a püspökök(!) kapcsán.

A legkonkrétabban csak a niceai zsinaton említették meg, hogy minden püspök, presbiter, diakónus és a klérus bármely tagja tartsa magát távol nőtől, kivéve ha az az anyja, lánytestvére, nagynénje, és más vérségi rokon.
Ennek ellenére a már megtérése, és a későbbi korokban a papi pályára állása előtt megházasodott embereket természetesen nem kötelezték válásra, csak önmegtartóztatásra.

A teljes cölibátus csak a 11. századra lett elfogadott és előírt. Ha jól megnézzük, pont erre a századra esik egy bizonyos esemény, a Nagy Egyházszakadás.
Míg az ortodoxok tartották a hagyományos gyakorlatot, Róma bekeményített.

Szóval nem 2000 éves tradíció a cölibátusnak ez a gyakorlata, hanem a legjobb esetben is kb. 1000 éves.

Ezt nem bántásból írom, vagy valami, de azért nem árt ismerni a dolog tényleges történelmi hátterét. ;)

@berciXcore: Nem veszem bántásnak, és köszönöm a kiegészítést.
Egyébként jelenleg sem kötelezik válásra azt aki előbb házasodik, és utána lesz pap.

@Spirál: De gondolom bizonyos tisztségekig nem juthat fel, ha házas. Úgy látom, hogy a II. vatikáni zsinat szabályozása valójában a két első lateráni és a trenti zsinat szabályozásának megerősítése.:
- előzőleg házas embert szentelhetnek pappá, de utána nem élhetnek együtt;
- pappá szentelt ember nem házasodhat;
- a felsőpapságba törekvő házas embernek fel kell bontania a házasságát;
- a felsőpapság nem házasodhat.

Az anglikánoknál ilyen nincs, ezért is van némi morgolódás a katolikusokhoz "átigazoló" anglikán klérus kapcsán, mert náluk Róma meg akarja tartani az addigi szokásaikat, és ezt egyesek nem veszik jó néven. Az persze más kérdés, hogy a görögkatolikusoknál is az ortodox szabályozás van érvényben, de ők már annyira régen kerültek kommunióba rómával, hogy az most senkit sem érdekel. :)

@berciXcore: Nem mozgok olyan körökben, hogy tudjam hogyan állnak a házas papokhoz.

Szerintem aki megházasodik, az jellemzően akár évtizedekkel később jelentkezik papnak. És akkor neki is el kell végeznie ugyanazt az iskolát.
Onnantól kezdve nincs annyi idő sem fentebb jutni.
Aki már 18-20 évesen papnak megy, és huszonévesen már fel is szentelik, azelőtt ott az élet és a "karrier".

@Ursusss: Nem minden protestáns felekezet, van ahol kimondottan meg is jelölik, hogy mik a vezérelvek. Az anglikánoknál ez általában az Írás, Hagyomány, Értelem hármasa, amihez egyre gyakrabban teszik hozzá Wesley után szabadon a Tapasztalatot is.

Ezért aztán nálunk van házas klérus, püspöki rangban is, de vannak cölibátusban élő szerzetes- és nővérrendek is. De vannak olyan monasztikus közösségek is, ahol családosok laknak.

Mondjuk az anglikánok "hovatevése" nem mindig olyan egyszerű. van akinek túl protestánsok, van akinek túl katolikusok. :D

Anglikán = Katolikus Light. Ugyanannyi pompa, feleannyi bűntudat. (Robin Williams)
;)

@Ursusss: "A cölibátus inkább az egyházi hagyományhoz köthető, mintsem a Bibliához. Ez rendben is van, mert a katolikus egyház nem mondja magáról, hogy csak a Biblia alapján tájékozódik. A protestánsok viszont igen, és ezért nem alkalmazzák a cölibátust."

Attól még hogy valaki állandóan sola scripturázik még közel sem biztos, hogy jobban követi a Biblia betűit, mint aki jóval szerényebb.

Nem biztos hogy helyes az az elgondolás, hogy a katolikusok csak hagyományból, passzióból sanyargatják magukat - böjt, gyónás, cölibátus, stb. - mert annyira mazochisták, meg hülyék.
Persze ez elterjedt nézet a protestánsok körében, de azért nem kell mindennek bedőlni. :)

Lássuk akkor a cölibátust!
És csakis azt a levelet vegyük elő, amire te hivatkozol a korintusiakhoz írt levelet! :)

"*A korinthusi levélben azt írja Pál, hogy ha valaki nem tud önmegtartózatóan élni, akkor az házasodjon meg, és ezt nem csak a papokról mondja." - írod.

Mint TE is írtad NEM CSAK a papokról mondja. ÉN meg azt mondom NEM ELSŐSORBAN RÓLUK!
A hívőkhöz, a keresztényekhez szól!
Még jó hogy megengedi a szexet, a házasságot, ergo a gyerekeket...
Képzeld el ha nem tenné! :)

AZONBAN A PAPOKTÓL TÖBBET VÁROK EL!

"1A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. 2A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. 3A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. 4Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. 5Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, "

1Korintusiakhoz 7: 1-5.
Szerintem te erre gondoltál. :)
Ez azonban folytatódik! :)

"mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. 6Ezt engedményként mondom, nem parancsként. 7Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. 9De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni."

Tehát egyértelmű hogy valójában mit szeretne Pál! :) (És általa Isten.)

De olvassuk tovább a levelet! :)

"A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. 33A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, 34ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. 35Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket."

1Kor. 7: 32-35.

Tehát bőven elég azt az egy levelet elővenni, amire te próbáltál hivatkozni, hogy bibliailag alátámasztódjon a cölibátus!

És akkor Jézus életéről szó sem esett...
Péternek meg nyilván már akkor volt felesége, amikor Jézus elhívta.

ÉN NEM ÍTÉLEM EL A PROTESTÁNS EGYHÁZAKAT!
CSAK FELHÍVTAM A FIGYELMET, HOGY A KATOLIKUSOK E TÉREN (is) SZIGORÚBBAK! ÉS ENNEK ÖRÜLÖK. ÉS NEM ÖRÜLNÉK, HA ŐK IS ENGEDNÉNEK A VILÁGI NYOMÁSNAK.

@berciXcore: Te melyik egyháznak vagy a tagja? :)

@Spirál: Márpedig addig világi nyomás lesz, amíg olyan problémák bukkannak fel, amiktől az utóbbi időben megint hangos volt a sajtó. Az átigazoló anglikánokkal szemben folytatott másfajta elvárás pedig belül kelthet feszültséget. Problémás, ha ezeket valaki nem látja.

Én amúgy leigazoltam az anglikánoknál, elfogadva a skandináv lutheránusokkal teljes hitközösséget alkotó porvoo-i egyezményt. Hogy hivatalos is legyen, átviszem majd a tagságomat, mivel katolikusnak lettem keresztelve. És ha minden jól alakul, akkor szeptemberben, mivel itt lesz az Európai Egyházkerület püspöke, akár még konfirmációra is adhatom a fejemet. :)

De mondom, nálunk ez is van, meg az is. Senki sincs semmire sem kötelezve, lehetsz olyan monasztikus közösség tagja, akik cölibátusban élnek, de olyané is, ahol családosok élnek. Utóbbi helyen egyedülállóként is élhetsz, nem néz ki senki.
Ha komolyabban bele akarsz menni a papi hivatásban, akkor sem kell cölibátust fogadnod, egyik szinten sem. Az anglo-katolikusoknál (tehát a nagyon katolikus jellegű High Church esetében) gyakoribb gyakorlat, de szintén nem dogmatikus.
Canterbury érseke ugyanúgy házas ember, ahogy York érseke is, és ahogy az amerikai episzkopális egyház elnöklő püspöke is férjes nő. Tehát a legmagasabb szinten vannak nálunk házas emberek. :)

@berciXcore: "Tehát a legmagasabb szinten vannak nálunk házas emberek. :)"

Remélem a katolikusoknál nem lesznek. :)

"Márpedig addig világi nyomás lesz, amíg olyan problémák bukkannak fel, amiktől az utóbbi időben megint hangos volt a sajtó."

Persze ez igaz.
De azért nem mindegy mi kerül be a médiába, és mi marad ki onnan.
Meg egyes eseteket hogyan interpretálnak.

"Az átigazoló anglikánokkal szemben folytatott másfajta elvárás pedig belül kelthet feszültséget. Problémás, ha ezeket valaki nem látja."

Ezzel célzol rám? :)

Egyébként nem hiszem hogy a katolikusoknak az anglikánokkal kellene foglalkozniuk.
Ha valaki nem bírta az önmegtartóztatást és családot szeretett volna, a reformáció óta szabadon "átigazolhat".
Sőt akár karizmatikus egyházakat is létrehozhat és pénzt kereshet...
Csak ne a katolikus egyházon belül tegye. :)

@Spirál: "Attól még hogy valaki állandóan sola scripturázik még közel sem biztos, hogy jobban követi a Biblia betűit, mint aki jóval szerényebb."

Én nem feltétlenül szerénységnek nevezném azt, amikor valaki az emberi hagyományt és tanításokat az istenivel egy szintre emeli... ;-)

@windermere: Azt én sem nevezem szerénységnek, de nem is látok ilyet sehol.

@Spirál: Én pl. erre gondolok: "[A]z Egyház, melyre a kinyilatkoztatás továbbadása és értelmezése bízatott, "a kinyilatkoztatottakra vonatkozó bizonyosságát nem egyedül a Szentírásból meríti. Ezért mindkettőt egyforma áhítattal és megbecsüléssel kell elfogadni és tisztelni."
(A Katolikus Egyház Katekizmusa, 82. pont)

@windermere: Hogy te mit el nem olvasol. :)

Én továbbra sem látok semmilyen emberi hagyományokat, tanításokat.

Olyat viszont látok, hogy kialakul mondjuk Jézusról egy kép! (Aki azért nem "csak" ember.)
Arra én is biztatok mindenkit, hogy ha valamit tenni akar, gondolja végig mit is tenne a helyében az általa megismert Jézus!

Lehet ha valaki Jézus szeretetéből indul ki, bölcsebben dönt, mint ha a Bibliából kiragad egy mondatot, amit esetleg még félre is magyaráz...

@Spirál: Embertársi viszonyok esetében ezzel feltétlenül egyetértek. (Úgyismint "a hit cselekedetek nélkül halott", és "szeresd felebarátodat, mint magadat" - azaz azt tedd vele, amit te is szeretnél, hogy veled tennének.)

Dogmatikai kérdésekben azonban Jézus is az Írásokat hozná elő, mint ahogyan tette is, amikor a Sátán megkísértette a pusztában. Nézd meg, mind a háromszor Igével válaszolt - a Sátán el is húzta a csíkot. Isten Szava a legfelsőbb tekintély, élő és ható, azt nem lehet überelni.

@windermere: Néhányan ezt egészen túlzásba is viszik, amikor úgy kalimpálnak a Bibliával, mint valami forgalomirányító. :)

Anglikánként nálunk sem kizárólagos, hanem elsődleges az Írás, ezt hívják prima Scripturának, szemben a sola Scriptura elvével. Ezért aztán vannak hagyományaink, amiken keresztül az értelmünkkel vizsgáljuk a Bibliát, és a véleményünket mind a személyes, mind a közösségi tapasztalat formálja. Ez ilyen egyszerű, így lesz élővé a hit, nem azáltal, hogy csak dobálózunk az igeversekkel és hadonászunk a Bibliával. Szerintem.
Itt van egy nagyon jó videó arról, hogy hogyan is vagyunk a bibliai tévedhetetlenség és hibátlanság tanával: www.youtube.com/watch?v=kDWelEmuJV4

Éppen ez az anglikán tradíció az, amiért nálunk nincsen cölibátus, csak egyedi megfontolásban hozott esetekben, illetve annál a nem is túl sok szerzetesrendnél, amik az egyházon belül működnek.

@berciXcore: Megnéztem az ajánlott videót.

A lelkész szerint, aki hisz a Biblia tévedhetetlenségében, annak egy rántotta az agya. Majd előadja, hogy a tudomány mennyi új felismerésre jutott, és hogy ezek úgy megrázkódtatták az egész Bibliát, mint ahogyan ő a kis könyvecskéket hatásvadász módon lerázza a polcról. Közben Darwin nevét és a kumráni tekercseket látjuk egy-egy pillanatra, mintha ezek rengették volna meg Isten Szavát.

Aztán hozzáteszi, hogy ha a Bibliát tévedhetetlennek tartja valaki, akkor az szinte bálványimádás. Majd többször orrunk alá dugja a megsütött tojást, hogy ez a mi agyunk, ha mindent úgy hiszünk el, ahogyan a Bibliában van.

Nem tudom, ki vevő az ilyen magyarázatokra, engem nem győzött meg. Semmilyen tényt, bizonyítékot nem adott, csak földrengésest játszott a könyvekkel, majd jól lehülyézett a végén.

A Biblia nem azért igaz, mert azt mondja magáról (pl 2Pt 1,19-21 vagy 2Tim 3,16), hanem mert Jézus igazolta a valóságát.

Darwinizmus? Máté 19,4: "Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?"

Vagy akár az özönvíz: "Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is." (Mt 24,37-39)

Ha nem hiszem el, amit Isten mond, akkor ilyen magabiztos és nagyképű pasasok találgatásaira vagyok utalva - ők talán tévedhetetlenek? Ugyan mi alapján szűrik ki, hogy mi igaz és mi nem? Mások találgatásaira hagyatkoznak? Mégis hova vezet ez, és mi értelme van?

"A Biblia nem azért igaz, mert azt mondja magáról (pl 2Pt 1,19-21 vagy 2Tim 3,16), hanem mert Jézus igazolta a valóságát."

És ki igazolja Jézus létezését? Csak nem a Biblia? :D

"ők talán tévedhetetlenek?"

Nyilván nem azok. Na és te?

@windermere: "Dogmatikai kérdésekben azonban Jézus is az Írásokat hozná elő, mint ahogyan tette is, amikor a Sátán megkísértette a pusztában."

Mint néhány hónapja egy szentmisén a plébános úrtól megtudtam, a Sátán is az igével érvelt!!!

Jézus rengeteget vitázott az írástudókkal, farizeusokkal!
És ők bizony Isten és Mózes parancsaival jöttek! :)

"Isten Szava a legfelsőbb tekintély, élő és ható, azt nem lehet überelni."

Ezt nem is vitatja senki. :)

@Pitypalatty úrfi: "És ki igazolja Jézus létezését? Csak nem a Biblia? :D"

Fontos hogy egy érvet kinek mond az ember.

A keresztényeknek közös nevezőjük Jézus. Így ha vele érvel valaki okosan teszi. :) Természetesen keresztény körben.

Egy hitetlen számára gondolom windermere is más érvet hoz. (De nem is neked írta.)
Hiszen számotokra a Bibliát a Bibliával igazolni, tényleg nem hiteles.

@Spirál: Bocsánat, igazad van. Nem vettem észre, kinek címezte, és nem is olvastam el elég figyelmesen a kommentet.

@Pitypalatty úrfi: Emiatt nem kell bocsánatot kérned. :)

@Pitypalatty úrfi:
- Jézus létezését biblián kívüli források is igazolják, ha akarod, mutatok listát
- távolról sem vagyok tévedhetetlen, no de nem is saját tanításokkal hozakodtam elő (nincs is nekem olyan) :)

@Spirál: Igen, a Sátán is az Igével érvelt - mint ahogyan ma is minden tévtanító egy-egy bibliaverset húz elő - Jézus viszont az Igét helyesen alkalmazva válaszolt meg neki. Az Igének bezony van rendeltetésszerű használata is :)

Azt mondja Pál apostol Timóteusnak:
"Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét." (2Tim 2,15)
Károli így fordítja: "helyesen hasogatja az igazság beszédét". A "hasogat" szó görögül orthotomeó, és a Balázs Károly-féle szótár szerint ez a rész képletesen azt jelenti, hogy "úgy értelmez valamit, hogy az igazság minden alapvető mozzanatát a helyén hagyja, és gondolkodásában nem lépi túl a saját hatáskörét: helyesen hasogat".

Erre vagyunk felszólítva ;-)

@windermere: Ahogy sok más, a Bibliának ellentmondó tényt is bizonyítanak források. Akkor most szelektíven vizsgáljuk őket, ami ellentmondást okoz, az tiltandó, ami meg igazol, az támogatandó?
Mert ha így van, az gáz.
Akkor már következetesebbek vagyunk, ha semmit sem fogadunk el, csak a Bibliát, és semminek nem hiszünk, csak és kizárólag a Bibliának, de akkor a körkörös érvelés végtelen ciklusába fullad az egész.

Az a baj, hogy van egy közeg a kereszténységben, akik mind a fundamentalista és/vagy literális keresztényeknek, mind a materialista tudományos világnak furcsa: a hívő tudósok. Mindkét csoport csak ellenérzéssel, megvetéssel tud róluk beszélni, miközben egymást is dobálják verbálisan és egyéb módon. Pedig mi, a tudományt elfogadó hívők csak beszélgetni szeretnénk. De az ember nem szívesen ül le egy asztalhoz egy-egy falka megvadult kutyával, mert a két másik csoport pont ilyen. :(

Ajánlott videó: www.youtube.com/watch?v=WF94SdvIlD4

Vajon véletlen-e, hogy a komoly tudományos munkában részt vevő keresztények között magasan felülreprezentáltak az ún mainline protestáns felekezethez tartozók az ún evangelical hívőkkel szemben? Vajon miért?

@windermere: Pont ezt állítom én is! :)

Ahogy a katolikusok elfogadják, hogy mások a Bibliából indulnak ki, azt is el kéne fogadni, hogy a katolikusok sem különböznek ettől!

Aztán, hogy kinek van igaza, az jó kérdés. :)
Te is, én is, mások is értelmezzük az írást!
A blogjainkon meg értekezünk róla. És próbáljuk meggyőzni a másikat.

Én meg jobb híján kérem az úrtól a bölcsességet, hogy helyesen értelmezzem. Hogy ha nekem van igazam valamiben, sikeresen tudjak másokat meggyőzni róla, ha meg másnak, akkor azt felismerjem! :)
És persze élni is aszerint éljek. :)

@berciXcore: Bár, megjegyzem, az evangelical vonalnak is van egy mérsékelt ága, akik aktívan részt vesznek az akadémikus tudományban. De nem ők vannak többségben.

@berciXcore: Milyen tények mondanak ellent a Bibliának, mondj már egy párat légyszi.

"Pedig mi, a tudományt elfogadó hívők csak beszélgetni szeretnénk."

A fundamentalisták is elfogadják a tudományt, annál is inkább, mert azokat a törvényszerűségeket és jelenségeket igyekszik megismerni, feltárni, amiket Isten alkotott. Ez a vágy a tudományos kutatásokat is motiválja a hívő tudósok esetében.
A különbség abban mutatkozik, hogy mit nevezünk tudománynak? A darwinizmus pl. semmiképpen nem egzakt, mint pl a matematika - miért ne lehetne vitatni? Én éppenséggel azokat látom "megvadult kutyáknak", akik ezt az elméletet vallásos fanatizmussal védelmezik. Pedig én is csak beszélgetni szeretnék...

Ha pedig hívő tudós, akkor John C. Lennox; itt pl. Richard Dawkinsszal gyúrják egymást: www.fixed-point.org/index.php/video/35-full-length/164-the-dawkins-lennox-debate

@Spirál: Ezzel nagyon egyetértek, főleg az utolsó bekezdést ugyanígy gondolom!
:)

@windermere: Például Egyiptom és az egész Exodus esetében eléggé feltűnő jeleinek kellene lennie a történteknek a Biblián kívül is. De nincsenek. Mi történt velük? Az egyiptomi történetírás nagyon részletesen számol be minden jelentősebb eseményről az állam életében. Egy nemzetnyi esemény azért csak feltűnt volna nekik, pláne, hogy a Biblia alapján eléggé feltűnően zajlott az egész. De nincs nyoma a történteknek, csak a Bibliában. Szóval, mi lett velük? Hol vannak a vándorlás korának tárgyi bizonyítékai, a maradványok, az alkalmi letelepülések nyomai? Se állatok, se emberek, se a használat során összetörött edények, elhagyott ékszerek és egyéb fémtárgyak, semmi. Isten szórakozik velünk, hogy jól elrejtette őket, vagy a zürdüng tartotta ennyire poénosnak?

Tudomány szempontjából én ezen az "oldalon" állok: biologos.org/

@berciXcore: Ez még tavaly decemberi hír például.
atv.hu/hircentrum/090929_a_bibliai_jozsef_korabeli_ermeket_talaltak_egyiptomban_.html

De amúgy se feledjük, hogy az emberek arról tudnak - jobb esetben arról talán tudnak - amiről a média beszámol.
Hogy miről számolnak be, és mit hallgatnak el, az jó kérdés.

@Spirál: Csak hogy ugyanezt elmondhatják a Zeitgeist tábortüze mellett üldögélők is. Sőt, mondják is. Akkor most kinek van igaza? Ha azt mondjuk, hogy "nekünk, mert a Biblia minden betűje igaz és tévedhetetlen", akkor egyrészt megint belefutunk a körkörös érvelésbe, másrészről ők meg jönnek a spagettiszörnnyel. Így meg nem jutunk sehova. :)

A leletre visszatérve: ez azért olyan nagyon sokat még nem bizonyít, József körül még mindig nagy a bizonytalanság, a kutatás több irodalmi forrásról is beszél a történet kanonizálódása előttről, de a legproblémásabb még mindig Mózes tevékenysége és az Exodus. A Bibliából igazából a hozzá kapcsolódó események azok, amik nagyon epikusak és fundamentálisak.

@berciXcore: Persze. Én sem vitatom, hogy nehéz hinni. :)
De ne feledjük, sokan már a holokauszt tényét is kétségbe vonják...
Holott az 100 éve sem történt.
Jézus 2000 éve élt. Mózes még régebben.

@berciXcore: Tehát ezek szerint te nem fogadod el hitelesnek az Egyiptomból való kivonulás (sőt, az ottlét) történetét, mert nem áll rendelkezésedre tárgyi bizonyíték róla. (Tudtad, hogy a hettitákról is azt gondolták, hogy olyan nép nem létezett, csak a bibliai "mesékben" van szó róluk - mígnem jelentős leletet találtak róluk a múlt században?)

Kíváncsi lennék, hogy akkor mondjuk az ApCsel 7 úgy, ahogy van hazugság? Hogyan tudsz megbízni akkor a Biblia bármely kijelentésében, ha nem tudhatod, mi igaz belőle és mi nem? Hiszen a tudomány is folyamatosan fejlődik, elméletek születnek és dőlnek meg - akkor a bibliaértelmezésed is ennek függvényében változik? Mi tud lenni akkor a fix pont az életedben?

@windermere: Tehát úgy gondolod, hogy a 600000 férfi + a rokonság + az egyéb népek, ami kb. 2millió embert jelent, plusz a velük tartó jószág az csak úgy végigvonult, úgy hogy csak a Biblia tud róla. 2millió ember, ami tizes sorokban kb. 240 km hosszú embertömeget jelent, jószágok nélkül. És ez nem tűnt fel senkinek, nincs nyoma sehol a Sinai-félszigeten.
Az, hogy a 19. században mi volt, abból ne induljunk ki, akkoriban sok babonaság és legenda járta át a történelemtudományt, és meglehetősen babrbár módszerekkel dolgoztak az ásatásokon, jóval alacsonyabb technológiai színvonalon dolgoztak. Annál már sokszorosan jobb eszközöket és módszereket használnak. A 19. században, de még a 20. század elején is hittek a fáraó átkában is.

@berciXcore: Teljesen irreleváns, hogy én mit gondolok erről vagy bármely más bibliai történetről. Isten Szava nem attól áll meg, hogy halandó emberek mit gondolnak felőle...

Lehet, hogy még nem minden eseménnyel kapcsolatban találtak biblián kívüli bizonyítékot - viszont azok a régészeti leletek, amiket megtaláltak, mind a bibliát hitelesítik (pl. feljegyzések főemberek neveiről stb). Egyébként érdekes: minden mást könnyedén elfogadunk hitelesnek - a bibliai feljegyzéseket miért nem? Ezen az alapon az ókor legtöbb dokumentumát és történelmi eseményét megkérdőjelezhetnénk.

És továbbra sem értem, hogy mi alapján állapítod meg egy történetről, hogy mese vagy történelem?
Az egyiptomi kivonulás egyik mozzanata például erősen profetikus jelentőségű: A kivonulás előtti estén a zsidóknak le kell ölniük egy bárányt, és megkenni a vérével az ajtófélfát, hogy a halál angyala elkerülje őket, amikor az elsőszülötteket jön megölni. Mi ebben a profetikus? A bárány vére ment meg a haláltól...
És Jézus ugyanerre az eseményre való emlékezés előestéjén áldoztatott fel, hogy a kiontott vére megmentsen a haláltól...

Ha elkezdesz válogatni, dominóként megy vele a többi is - ezért kérdeztem rá arra a bizonyos fix pontra, hogy akkor nálad mi az?

@windermere: "Teljesen irreleváns, hogy én mit gondolok erről vagy bármely más bibliai történetről. Isten Szava nem attól áll meg, hogy halandó emberek mit gondolnak felőle..."
Tehát akkor a hitvédelmi írások sem saját gondolatok, mert azok teljesen irrelevánsok. Irreleváns gondolatokkal nem lehet védelmezni a hitet. Ezért aztán a hitvédelmi írásoknak abszolút igazságot kell tartalmaznia, nem csak a felhasznált igeversek hibátlanok és tévedhetetlenek, de annak magyarázata is. Mert: tévedhetetlen és hibátlan igeverset irreleváns saját gondolattal nem lehet védelmezni.

A megtalált leletek csak akkor kerülnek releváns kontextusba, ha a fontosabb, tehát a szomszédos és egyéb diplomáciai kapcsolatban levő országok történelemírásában is fennmaradnak. Ami persze ugyanúgy hiányos, mint az izraeli régészeti leletek tárháza. De ha sehol nem említik egyiptomban, hogy xezer, vagy ymillió ember lelépett - utóbbi esetben az akkori birodalom kb. fele! -, és azt sem említik, hogy ebbe belerokkant az ország, és az új haza környező országai sem említik a váratlanul megjelenő embertömeget, ami azért eléggé fenyegető jelenség lett volna, akkor valami nem kóser. A Holocausttal összehasonlítani, mint azt fentebb tette Spirál azért nem érdemes, mert az egész motivációja és végeredménye teljesen más volt.
Mellesleg a korabeli nyomeltávolító módszerek sem voltak olyan fejlettek. Csak Egyiptomnál maradva: nem tudták eltörölni Ekhnaton létezésének nyomát, vagyis pont azzal bizonyítoták az utókornak, hogy létezett, ahogy megpróbálták felszámolni minden emlékét: pont maguk a kikaristolt kártusok és domborművek árulják el azt, hogy tényleg létezett. Szóval ha szándékosan kitörölték volna az ország lakosságának felét elvonó zsidó vándorlást és Mózes eléggé feltűnő tevékenységét az Egyiptomi történelemből, annak pont azért lenne nyoma, mert azt megpróbálták felszámolni.
De nincs ilyen. Pont.

"Ha elkezdesz válogatni, dominóként megy vele a többi is - ezért kérdeztem rá arra a bizonyos fix pontra, hogy akkor nálad mi az?"
Én meg azért nem válaszolnék erre, mert a hitvédelmi írásaid stílusához és tartalmához hasonlóan fórumozó és egyéb online tevékenységet folytató személyektől az ember ilyenkor megkapja a szokásos panelkérdéseket. Annak meg semmi értelme.

@berciXcore: Figyelj, nem tudom, milyen panelkérdésekre gondolsz, mert engem tényleg érdekel, hogy min nyugszik a hited, ha a biblia egyik legnagyobb jelentőségű eseményét nem tartod igaznak?

Így szólt az Úr pl. az Ezékiel 20,10-ben: "Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába".

Ha ez hazugság, akkor honnan tudhatod, hogy az összes többi kijelentés is nem az?

Vagy egy másik: "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie" (Jn 3,14) - Jézus ezzel a pusztai vándorlás és a rézkígyó történetét igazolja, amikor ugye a mérgeskígyók MINDENKIT megmartak, de MINDENKI, AKI FELTEKINTETT a rézkígyóra, megmenekült. Ez pedig, ahogyan Jézus utal rá, annak előképe, hogy a bűn révén MINDANNYIAN halálra vagyunk ítélve, de MINDENKI, aki Jézusra tekint, és Tőle várja a szabadulást, megmenekül.

A zsidó nép nem véletlenül szívott annyit; azért is történt ez a sok minden, hogy okuljunk belőle; hogy az egész világ megismerje rajtuk, a történelmükön keresztül Istent.

Továbbra is nyitott a kérdés, hogy mi az akkor egyáltalán, amit a bibliából készpénznek vehetünk?

"NEM ÖRÜLNÉK, HA ŐK IS ENGEDNÉNEK A VILÁGI NYOMÁSNAK."

Ezt úgy mondod, mintha a cölibátus csakis teológiai okokkal létezne. A középkorban a funkciója az egyházi vagyon védelme volt, hogy ne forgácsolódjon szét öröklődéssel.

Mert bibliai alapja tényleg nem sok van a cölibátus kötelezővé tételének. Végre egy pápa, aki ewrről értelmesebben gondolkozik. Hátha így kevesebb lesz a deviancia a papság körében (pl. a pedofilia).

@windermere: A hitem a hiten magán nyugszik. ;)

Amúgy ezt talán érdekesnek találhatod: crowland.uw.hu/images/egyiptom/mozes.html

És bocs mindenkitől az intenzív offolásért, de ez kikívánkozott. :)

A latin Egyház papjaitól megköveteli a cölibátust, azaz a tökéletes tisztaságban való életet. Ez a követelmény nem a „testellenes” középkor találmánya, hanem olyasmi, ami még az apostolok idejére nyúlik vissza. Bár az első évszázadokban a papok gyakran házas emberek közül kerültek ki, de felszentelésük után ezeknek is megtartoztató életet kellett élniük, vagyis házasságukat nem folytathatták. Ezért írja elő Szent Pál lelkipásztori leveleiben, hogy a püspököknek és diakónusoknak „egyszer nősült” embereknek kell lenniük (1 Tim 3,2/12), hiszen nem lehetett arra számítani, hogy olyan férfi, aki másodszor is megházasodik, megtartóztatásban fog élni. Mivel azonban a tökéletes önmegtartóztatás olyan nagy aszkétikus követelmény, mely alól az emberi gyengeség ki akar bújni, e szigorú szabályt az egyháztörténelem folyamán nem mindig és nem mindenütt tartották be. Sőt, a keleti egyház a 7. században részben fel is adta; azóta ugyanis papjainak és diakónusainak megengedi, hogy a felszentelésük előtt kötött házasságot tovább folytassák, és csak püspökeitől kívánja meg a tökéletes önmegtartóztatást. Ezzel szemben a nyugati Egyház továbbra is kötelezően előírja a cölibátust.

Lássuk végre, melyek azok az okok, melyek a papok elé ezt a szigorú követelményt állítják:
Először is az Újszövetségből világosan kitűnik, hogy a házasság nélküli élet nagy érték. Az Úr maga beszél azokról, akik „a mennyek országáért önként” mondanak le a házasságról. (Mt 19,12) Szent Pál azt tanítja, hogy a házasság ugyan jó dolog, de a szüzesség a nagyobb jó. (1 Kor 7) A házasság Krisztus és az emberi lélek egyesülésének jelképe, de a szűz ember már egészen és kizárólag abban a szeretetben él, mely egyszer mindannyiunkra vár, hiszen a mennyben nem lesz többé házasság. (Mt 22,30)
Ezért a legmesszebbmenőkig helyénvaló, hogy a pap, aki oly különleges módon egyesül Krisztussal, hogy helyette cselekszik, egyedül az iránta való szeretetből éljen. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a pap második Krisztus, hat nagyon illetlennek a pap nősülése, hiszen Krisztus nőtlen volt, mert Ő minden lélek megváltója és vőlegénye. Így kell a papnak is minden idejét, aggodalmát és szeretetét azoknak ajándékoznia, akiket Isten rábíz, és egy magasabb módon, de valóságosan atyjuk lenni azzal, hogy őket, mint lelki gyermekeit a kegyelemben való életre szüli, és a szentségek kiszolgáltatása által az egyre tökéletesebb Krisztus-követéshez és mennybejutáshoz szükséges kegyelmet ajándékozza nekik. E feladatok mellett a pap privát családi életének nincs helye!

További okok a cölibátusra:
– Minél közelebb kerül valaki Istenhez, annál inkább maga mögött kell hagynia a földi dolgokat, és annál tisztábban kell élnie. Ezért voltak Mária, József és János apostol szűzi lelkek. Még az Ószövetségben is a legszigorúbban tilos volt a papnak templomszolgálata napjain házaséletet élni, pedig akkor csak állatokat áldoztak. Mennyivel nagyobb kell akkor azoknak tisztasága legyen, kik nap mint nap Isten Bárányát áldozzák fel Isten oltárán!
– A papnak a cölibátussal az Egyház nagyságáról és szentségéről kell tanúbizonyságot tennie. Az emberek rajtuk keresztül láthatják, mekkora kincs az Egyház, ha érette a házasság és családi élet boldogságáról is le lehet mondani. Lefebvre érsek mesélte, hogy az afrikai bennszülöttekre különösen a papok nőtlensége volt nagy hatással, akik azt tartották, hogy annak a vallásnak, mely papjainak ekkora erőt képes adni, valóban az igaz vallásnak kell lennie.
– A cölibátus állandó áldozatot követel a papoktól, és ennek az áldozatnak az Egyház számára gyümölcsözőnek kell lennie. Mivel Krisztus a világot a kereszt által váltotta meg, a pap apostoli tevékenysége is csak akkor lehet gyümölcsöző, ha élete szakadatlan áldozatból és önmegtagadásból áll.
– A cölibátus teszi lehetővé, hogy a pap tökéletesen Isten országának rendelkezésére álljon. Mindenhova szabadon mehet, ahova felettesei küldik. Munkájában nem kell családra tekintettel lennie. Ez különösen az üldöztetések idején nyer nagy jelentőséget. A tény, hogy a koncentrációs táborokban sokkal több katolikus pap, mint protestáns lelkész szenvedett, többek között, minden bizonnyal ezzel is magyarázható.
– Végezetül a cölibátus gátat jelent azok számára, akiknek nincs igazi elhivatottságuk. Előfordulhat, hogy valaki nemtelen vagy nem valódi okból akar pap lenni, mert például abban bízik, hogy így anyagi biztonságban vagy megbecsült állásban élhet. Az ilyeneket, legalábbis részben, a cölibátus elriasztja, hiszen ez az evilági élet mind teljesebb élvezetét, melyre az ilyenek vágynak, nem teszi lehetővé.

MIT JELENT A PAPI NŐTLENSÉG?

Válasz:
A papi nőtlenség azt jelenti, hogy az Egyház egyes szent rendeket csak azoknak ad fel, akik Isten Országáért szüzességben élnek. Ez rítusonként különböző módon valósulhat meg.

Magyarázat:
Az áldozópapság nőtlensége nem dogma, azonban mindenképpen köze van az apostoli hagyományhoz. Nem véletlen, hogy a papi hatalom teljességét bíró püspök minden rítuscsaládban nőtlen. Az is több mint valószínű, hogy az ősegyház nős püspökei és presbiterei nem éltek, vagy legalábbis nem élhettek házaséletet feleségeikkel. A feleségeikkel házaséletet élő papokat ui. nagyon korán és nagyon világos pápai elmarasztalás éri. Ez, továbbá az a tény, hogy a keleti egyház papjainak is megtartóztatást kellene gyakorolniuk bizonyos időkben és főleg a Szent Áldozat bemutatása előtti éjszakán, arra utal, hogy valamikor a keleti katolikus papok is megtartóztatásban éltek. Az Egyház ui. nagyon hamar ráérzett, hogy Krisztus szüzességi tanácsa és a papi életforma között igen szoros összefüggés van. Ha tehát a cölibátus nem is hittétel, az mindenképpen dogma, hogy a latin rítus helyesen és Krisztus szándékai szerint jár el, amikor a nagyobb rendek viselőit nemcsak megtartóztatásra kötelezi, hanem egyenesen a nőtlen (cölebsz) életet élni szándékozók közül választja (Conc. Trid. 24 c. 9 – DH 1809).
A cölibátus tagadhatatlan nehézségei, a minden életformában elkerülhetetlen fájdalmas botrányok (pl. paráznaság, pedofília, homoszexulitás), a tucatembereket a cölibátusban fenyegető lelki összezsugorodás távolról sem érik fel azokat a nagy áldásokat, amelyeket a cölibátus intézménye hoz magával. Az is tévedés, hogy a cölibátus eltörlése megoldaná az egyre égetőbb paphiányt. Ideiglenesen biztos, hosszú távon aligha. Nem a cölibátus rossz, hanem a hit hiányzik. Nem a cölbátussal van baj, hanem az általános közerkölccsel és az elköteleződéssel. A mai ember fogcsikorgatva köteleződik el, és irtózik egy élethosszig tartó döntés meghozatalától, és az abban való kitartástól. Ez nyilván látszik a házasság intézményének válságában is. Ahogyan Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa mondta: „Ha eltörölnénk a cölibátust, akkor az ágyas papok botrányait átvenné az elvált papok botránya” (Ratz. Salz der Erde). Ezért az emberi gyarlóság (fragilitas) és ingatagság kiiktatásának érdekében a Római Egyház papjai a nőtlen, imádságos és engedelmes életre súlyos bűn terhe mellett (sub gravi) egy élethosszig ígérettel (és nem fogadalommal, mely egyházjogilag mást jelent) kötelezik el magukat.
Ez az életforma nem természetes. Azonban nem is természetellenes, hanem teljességgel természetfeletti. Csak isteni hívásra (vocatio) szabad vállakozni rá, mert csak így lehet várni az Isten természetfeletti segítségét. Ha valaki hivatás nélkül, más motívumok (kényelem, biztonság, szentimentalizmus, félelem vagy gyűlölet a másik nemtől ill. a másik nem iránt, impotencia, menekülés az élet nehézségeitől, bűntudat, babona, vallási hóbort stb.) miatt vállalkozik rá, az a bukás szinte biztos és veszedelmes veszélyét kockáztatja. A hamis kiválasztottság tudata is veszélyes. És bár hittétel, hogy a szűzi életforma tökéletesebb, mint a házas (Conc. Tridentinum 24,10 – DH 1810), ez a tökéletesség nem vonatkozik magára az emberre, csupán az életmódra. (Pl. Egy orvos hivatása magasabb rangú, mint egy ápolóé, de ez nem jelenti azt, hogy egy orvos magasabb rendű ember, mint egy ápoló.) Ahogyan a magasabb és az alacsonyabb rangú munkára is szükség van, úgy mind a házasságban élő, mind a szűzi életre elkötelezett emberekre igényt tart az Egyház, még ha nem is a papság soraiban. A szüzesség magasabb méltósága ui. nem jelenti a szűzi életet élő személyes életszentségének automatikusan magasabb fokát. (Pl. Egy szerelmi házasságban élő Árpádházi Szt. Erzsébet bizonyosan szentebb volt, mint egy középszerű apáca.) Azonban a szűzi élet akarati készséggel párosulva nagy segítség lehet a keresztény tökéletességért vívott élethosszig tartó harcban. Az egyházatyák, Szt. Ciprián (Cypr. De habitu virginum), Szt. Metód (Method. Convivium), Szt. Ambrus (Ambr. De virginibus), Szt. Jeromos (Hyeron. Contra Iovinianum), Szt. Ágoston (August. De sancta virginitate, de bono viduitatis, De bono coniugali /cp. 8!/) és Aranyszájú Szt. János (Chrysost. De virginitate) messze támogatják e tételt. Az ő véleményüket összegzi és támogatja Aquinói Szt. Tamás is (Thom. Aq. Opusc. De perfectione vitæ spiritualis).
A Római Egyház, tehát a Katolikus Egyház legnagyobb része minden nagyobb rendben élőt kötelez a nőtlenségre, míg a keletei egyházak (pl. görög katolikusok) csak a püspök számára tartják kötelezőnek, és áldozópapot nős férfiak közül is szentelnek. Ennek oka, hogy keleten és nyugaton a VII. századtól kezdve más papkép alakult ki. A nyugati egyházban a papság lényegének az áldozatbemutatási és feloldozási hatalmat tekintették. Mivel ezt az áldozópap már birtokolta, a szerpapság pedig csak a papság előkészítéseként volt használatban, a papság lényegét az áldozópapi hatalomban látták, s mellette a püspökség már csak fokozatbeli különbségnek számított. Ezzel szemben keleten a püspökben, az apostolutódban látták a papság teljességét, és mellette az áldozópapot csak csökkent papi fokozatú segítségként vették figyelembe. Így, mivel mindkét rítusban a papsághoz kötötték a teljes szexuális önmegtartóztatást, de a papságság lényegét máshonnan eredeztették, a cölibátus kötelezettsége is másképpen kezdett alakulni. Ennek azonban érdemes megvizsgálni a történelmi hátterét 1.
Nem a nőtlenség az apostoli eredetű rendelkezés tehát, hanem az önmegtartóztató élet . A papi nőtlenség (cælibatus) így teljes önmegtartóztatást jelent, tehát a bűn sem fér össze vele, ezért sem ágyasság (concubinatus) sem önkielgítés (masturbatio, onania) nem jelent kiskaput. A cölibátus nem terror, hiszen nem kényszer. Az Egyház senkit sem kényszerít, hogy nőtlenségben éljen. Eleve azok közül választja papjait, akik a nőtlen életformát választották.
A szűzi élet kiválóbb a házas életformánál, bármilyen botrányosnak hangzik is ez a mai, szexualitást mindenek felé helyező korunkban. Méltányos tehát, hogy az Egyház magasabb fegyelmi kötelékkel kapcsolja papjait Krisztushoz, akinek követségébe lépnek, és aki maga is szűzi életet élt.

Igazolás:
Az Üdvözítő nőtlen volt, és nem azért, mert úgy maradt, tehát nem esetlegesen, hanem tudatos döntés alapján maradt szűz. Mivel a papok Krisztus papságában részesülnek, mintegy az Ő személyében (in persona Christi) beszélnek, illő, hogy életformáját is kövessék. Jézus világosan beszél a nőtlen életformáról: „A tanítványok megjegyezték: »Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.« Erre így válaszolt: »Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!«” (Mt 19,10).
Szt. Pál apostol nem engedi meg, hogy özvegyülés után megnősültek felvegyék a szent rendeket, noha a házastárs halálát követő második házasság nem csak a zsidó, hanem a keresztény etika szerint sem bűn: „A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie” (1 Tim3,2). „A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője” (1 Tim 3,12). „Olyat keress, aki feddhetetlen, és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek, s nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel” (Tit 1,6).
Isten ehhez az életformához is megadja a kegyelmi segítséget: „Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni” (1 Kor 10,13).
A szűzi életet Szt. Pál kiválóbbnak hirdeti, mint a házast, anélkül, hogy a házas érintkezést rossznak, vagy bűnösnek tartaná: „Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket. Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot. Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi. Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek” (1 Kor 7,25). + (1 Kor 7,1; 1 Kor 7,7)

1 Szt. Pál apostol nem követeli meg a püspöktől a nőtlenséget, de máshol világossá teszi, hogy eszménye a szűzi papság. Szt. Pál idejében ritka volt a javakorabeli nőtlen férfi, ezért Szt. Pál toleranciát gyakorol. Azonban, hogy a nős papság intézménye ideiglenes állapot volt, az abból is látszik, hogy Szt. Pál csak egyszer nősültet enged a szent rendbe. Vagyis Pál elvárja, hogy még ebben az állapotban is megnyilvánuljon az önmegtartóztatás szelleme az egyházi elöljáró életében. Később nagyon hamar általánossá vált, ha nem is a nőtlen papság, hanem az a szokás, hogy a nős papok nem éltek házaséletet feleségeikkel. Ez nem történhetett volna meg, ha nem állt volna mögötte apostoli hagyomány. Az Elvírai Zsinat 295-ben így rendelkezik: „A zsinat azt akarja, hogy teljes tilalmat rendeljen el a püspököknek, áldozópapoknak és diakónusoknak, illetve az összes szolgálatban lévő klerikusnak, miszerint tartózkodjanak a házastársuktól és ne nemzzenek fiakat; ha pedig valaki mégis megteszi töröltessék egyházi tisztségéből” (Conc. Elv. cn 33. – DH 119). Szt. Sziríciusz pápa 385-ben így ír a témáról: „Tudomásunkra jutott, hogy Krisztusnak sok papja és levitája a felszentelése óta eltelt hosszú idő után, részint a saját házasságából, részint szégyenletes elhálásból utódot nemzett, és vétkét azon előírás örve alatt védelmezi, hogy az Ószövetségben azt olvassuk, hogy a papoknak és az oltár szolgáinak meg volt adva a nemzés szabadsága. (Ellenvetésül:) Miért is volt az, hogy meg volt parancsolva a papoknak, hogy még saját házuktól is távol, a templomban lakjanak abban az évben, amikor rájuk került a szolgálat sora? Nyilván abból az indokból, nehogy testi érintkezést folytassanak, még feleségükkel sem, hogy sértetlenül fénylő lelkiismerettel Istennek tetsző legyen az az adomány, amelyet Istennek felajánlanak. (…) Ennek a szigorú kikötésnek felbonthatatlan törvénye mindnyájunkat, papokat és levitákat megköt” (Siric. Direct. Ad decess. 7,8 – DH 185). A 412-es Karthágói Zsinat mint apostoli hagyományt rögzítette kánonjaiban a papi megtartóztatást. A 692-es Trulloszi Zsinat, melyen kizárólag a szabadabb felfogású görögök vettek részt, idézte ugyan a karthágói kánonokat, de úgy egészítette ki őket, hogy a diakónusok és az áldozópapoknak megengedte nem csak a pappá szentelés előtti házasodást, hanem a papszentelés utáni házaséletet is. Ezt Róma mindekor semmisnek, sőt hamisításnak tekintette. Az ortodox egyház egészen a XX. századig visszautasította a hamisítás vádját, de 1950-ben a Moszkvai Patriarchátus elismerte, hogy a Trulloszi Zsinat váloztatott a karthágói kánonokon. Azonban ezt nem hamisításként, hanem módosításként értelmezi, hiszen – mint mondják – míg a Karthágói Zsinat csak helyi jellegű zsinat volt, és helyileg kötelező törvényeket alkotott, addid a Trulloszi Zsinat egyetemes zsinat volt és ezért joga volt fölülbírálni a kárthágói kánonokat. Ennek azonban ellen lehet vetni, hogy ha a Karthágói Zsinat olyan jelentéktelen volt, akkor miért éppen az ő kánonjait kellett citálni és azokat toldozni-foldozni? Miért nem fogalmaztak teljesen új kánonokat? Erre csak egy magyarázat van: ezeknek a karthágói kánonoknak igen nagy tekintélyük volt, így teljesen mellőzni nem merték őket. A valóban helyi II. Karthágói Zsinatról ui. köztudomású volt, hogy fegyelmi döntései az apostoli hagyományt rögzítették. Nem igaz tehát, hogy a cölibátust Szt. VII. Gergely találta ki, hiszen ő csak – részben a világi keresztények nyomására, de saját elvei alapján is – a botrányokat akarta elkerülni azzal, hogy már eleve csak nőtlen embereket engedett az oltárhoz, és nem kényszerített egészséges férfiakat, hogy úgy éljenek feleségeikkel, mintha tesvérek lennének. Az pedig közönséges koholmány, hogy az egyházi birtok Egyházban tartása miatt hozták a teljes cölibátus törvényét. Erre két cáfolat is van:
1. A nemi megtartóztatás törvénye évszázadokkal előbb kialakult, mint a feudális viszonyok. Akkor is ismerték és súlyos kötelességnek tartották, hogy a papnak nem lehet utódot nemzenie, amikor még nem is voltak birtokai az Egyháznak.
2. Ha Róma nem törölte volna el a nős, de házaséletet nem gyakorló papságot, a pap gyermeke akkor sem örökölte volna az egyházi birtokot, mert az Egyház birtoka nem volt az egyes pap saját tulajdona, nem is lehetett volna utána örökölni.
Szt. VII. Gergely tehát csak egyetemesen és minden vonalon végigvitte azt, ami mindenkor kötelező volt. Azonban való igaz, maga a papi nőtlenség nem isteni törvény. Amikor az I. Niceai Zsinat kötelezni akarta a nagyobb rendek viselőit a cölibátusra, Szt. Paphnutius (akinek létezése vitatott) eredményesen tiltakozott. Ezt aligha tudta volna megtenni, és a II. Trulloszi Zsinat sem tudta volna magát elfogadtatni, ha ebben a kérdésben az apostoli hagyomány kifejezetten mást rendelt volna. Magával az önmegtartóztatással más a helyzet. A püspökökre nézve biztosan apostoli hagyomány, a papok részére nem bizonyított. Azonban, akik ma a cölibátus eltörlését követelik, azok nyilván nem pusztán azt akarják, hogy nős papokat szenteljenek, hanem hogy a nős papok szexuális életet is éljenek. Ez azonban már a Római Egyház olyan hagyományát sérti, mely több mint valószínű, apostoli eredetű. A görög katolikusok gyakorlatára nem lehet hivatkozni, mert az ő szokásukat csak az egység érdekében megtűri (tolerantia) az Egyház, tekintettel az évezredes bizánci hagyományra. A tűrésből azonban nem lehet általános törvényt csinálni. A lázadók eretnekké is válhatnak, mert bár alapvető kérésük nem eretnekség, de az érv, miszerint az Egyház helytelenül jár el, amikor cölibátusra kötelezi papjait, már tévtanítás.

-----

1. Az eszmény az egyházi rend tagjai számára a nőtlenség. Ezt bizonyítja a megtestesült Ige életállapota, valamint a 12 apostol életállapota, akik - ha nősek is voltak - nem éltek már házaséletet, "elhagyták" (megfelelő gondoskodás mellett) családjukat.

Péterre szoktak hivatkozni a protestáns ellenérvelők: "hisz maga Péter apostol nős volt!"

Igen ám, de mi történik, mikor Jézus világosan hangsúlyozza ("kemény beszéd" - amelyhez ma is következetesen csak a Katolikus Egyház ragaszkodik), hogy tilos a válás, még házasságtörés esetén is, csupán "ágytól és asztaltól való elválasztás" (elkülönülés) lehetséges. Ui. Jézus, mikor a "paráznaság" (porneia) szót használja, a jogtalan együttélést, a konkubinációt érti alatta, ill. a később kifejtett páli ill. péteri privilégium esetén fölbontható életközösségeket. Akkor lehet elbocsátani asszonyt. (Így oldható csak föl az evangélimok közötti ellentét, mikor az egyikben azt mondja, hogy "házasságtörés" - mocheia - esetén sem, míg a másikban azt mondja, hogy "paráznaság" - porneia - esetén lehet csak elválni.)

Mit mond erre Péter? (Itt látszik meg a heretikus - heareo - magatartás: az írásból keimelnek egy részt és váltig hangsúlyozzák azt a katholikus hit ellenségei. Ezt már nem idézik!) "Akkor nem érdemes megházasodni?"

Jézus erre feleli: "Hát ti is elhagytok engem?"

Péter válaszol: "Uram! Mi elhagytunk érted mindent: feleséget, családot."

Ez nem azt jelenti, hogy csebenhagyták őket, vagy hogy nem gondoskodtak róluk minelőtt elhagyták őket, de a házas és családi életről lemondtak!

2. Az egyházi rend felvételének nem előfeltétele a nőtlenség érvényességi (dogmatikus) szempontból, de eszmény. Így a nős papság (püspökség) csupán engedmény volt az ókeresztény kor időszakában is! Ezután már nem éltek házaséletet, ill. később bevezetésre került, hogyha együtt is maradnak, szentségi szolgálat előtt egymástól való megtartóztatást kell tenniük! Ezért nem volt a világi papoknál napi liturgia, amit már a későbbi keleti egyházatyák is torzulásnak tekintenek.

3. Azonban a nős klerikusnak "eszményi" házasságban kell élnie. Csupán egyszer nősült lehet, ha közben a felesége elhalálozik, özvegyként kell tovább élnie, ha a felszentelés előtt özvegyül meg, csak özvegyként szentelhető fel! Szentségi önmegtartóztatást kell tennie szentmisebemutatás előtt!

4. Ebből kifolyólag a laikus özvegyek újraházasodása is isteni engedmény és irgalom, hisz Szent Pál írja, hogy jobb az özvegynek nem újraházasodnia. Régen az özvegyeket is (mint a szüzeket) konszekrálták Istennek, így az örök hűségről tettek tanúságot! Nem akar elviselhetetlen terhet tenni az Egyház a híveire, de hangsúlyozza, hogy mindez irgalmas engedmény, nem eszmény!

Összefoglalva nem "bűnös" alanyilag (aktuálisan) vagy "rossz" a nős klerikusság, vagy az újraházasodott megözvegyült. Az alanyi életszentség az emberen áll, hogy mit hoz ki a lehetőségeiből!
Itt "jó" és "mégjobb" megkülönböztetést tehetünk, nem pedig "jó" és "rossz" szembeállítást. Életállapot szempontjából, lehetőség szerint (potenciálisan) "jobb" a nőtlen papság és a tényleges monogámia a nős papságnál és az újraházasodásnál!

A papi cölibátus
*1Tim 3,2 – „A püspöknek… egyszer nősültnek… kell lennie.”
A püspököknek feleségük halála után nem szabad másodszor is megnősülniük. Erre vonatkozik a „kell”, és nem arra, hogy meg kellene mindenképpen nősülniük. A római rítusú katolikus papokra vonatkozó törvényt csak a kereszténység későbbi korszakában vezették be, habár ez Szent Pál kifejezett kérése volt.

*1Tim 4,1-3 – A házasság megtiltása az ördögök tanítása.
A Katolikus Egyház nem tiltja a házasságot, hanem ő az egyetlen, aki azt szentségi rangra emelte. A Katolikus Egyház kizárólag római papjainak nem engedi meg, hogy házasság után felszenteljék őket, vagy hogy papként megnősüljenek.

Lev 15,18; 21,1-8 – A papok csak tisztán, asszonytól tartózkodva mutathatják be a szent áldozatot. (vö. Kiv 19,15; 1Sám 21,5-6)
Mt 19,12 – „van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Jézus is cölibátusban élt.)
1Kor 7,8 – Pál apostol is cölibátusban élt, és ezt ajánlotta másoknak is.
1Kor 7,32-35 – Pál apostol tökéletesebbnek tartja a cölibátust a házasságnál, ezért ajánlatos a papi szolgálathoz.
1Tim 5,9-12 – Az özvegyeknek szüzességi fogadalmat kellett tenniük.
2Tim 2,4 – „Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba”

@-JzK-: Nagyon örülök a hozzászólásodnak!
Remélem rajtam kívül más is lesz, aki visszatalál erre a bejegyzésre és végigolvasa a kommentedet. :)
Én megtettem, tehát nem dolgoztál fölöslegesen. :)
És sokat is tanultam belőle.
Köszönöm.

"A papi nőtlenséget hatalmas értéknek tartom."

Kielőtt tartod értéknek, kedves Spirál?
Valamint próbáltad már? Kívülállóként beszélsz róla, pedig te is katolikus vagy.
Isten nem szeret egyeseket jobban, másokat kevésbé. A házasság pedig nem jutalom vagy engedmény. Az ember szeret, illő ezt szentül tenni.
Maga az egyház házasságon nyugszik.
Nem jó Jézust kiemelni az emberek köréből, Ő valóságos ember is, nem csak Isten.

Sokkal józanabb ennél a zsidó hagyomány, mely egyedül azt a kitételt teszi, a főpap hajadon szüzet vegyen el, ami szellemiségében sokkal Istenközelibb.

@katolikus: "Maga az egyház házasságon nyugszik."

Ez nem igaz.

"Valamint próbáltad már?"

Pap még nem voltam. Szűz már igen.
És ha nekem megy az önmegtartóztatás, akkor meggyőződésem, hogy annak is megy, akit erre Isten elhívott.

"egyedül azt a kitételt teszi, a főpap hajadon szüzet vegyen el, ami szellemiségében sokkal Istenközelibb."

Ugye nem várod el hogy egyetértsek?

Isten nem követeli meg papjaitól a nőtlenséget. Ez egy lehetőség. Isten nem követel meg semmit. Isten szeretetre ösztönöz.

A cölibátussággal ki gazdagszik? Mi a célja?
Isten ekképp elégedett?
"Mi nem tudhatjuk, Isten minek örül." Elég nagy baj! Mi az, hogy nem tudhatjuk? Akkor Jézus a semmiért jött közénk? Bátran forduljunk és fordulj hozzá. Isten egy dolgot valóban megkövetel, az Istenismeretet, amit Jézus megad - ő megteremtette, megteremti a bizonyosságot adó lehetőséget.

Igazából az egész kérdésfelvetés mélységesen felháborító. Azon vacakolunk, hogy bebizonyítsuk a Bibliából, hogy igen is elvár valamit tőlünk az Isten, ami által kitűnhetünk a gyengébbek közül.
Istennek célja van velünk, és egyáltalán, amit el akar érni!

Bizony, bizony mondom nektek, hogy sokkal inkább azon van a hangsúly a cölibátusnál, hogy becsüljük meg a házasságot, mint sem magát a cölibátust bármire tartsuk. És hogy pontosan lássuk: Istentől való. Istenhez illő.

@katolikus: Csak önmagamat ismételném.

Kérlek olvasd el a hozzászólásaimat, amit másoknak írtam.
És javaslom JzK hosszú kommentjét is.

@Spirál:

Én nem azért írtam, amit írtam, hogy ellentmondjak nektek.
Szeretném veletek közölni, hogy valamiről megfeledkezhettek.
Mi pontosan tudomást szerezhetünk arról, hogy Isten ragaszkodik-e ahhoz, hogy a katolikus egyházban - állítólagosan kizárólag saját maga által irányított és alakított szervezetében - a papok (megbízott vezetők) cölibátusban éljenek vagy sem. Ezt a bizonyságot Jézus Krisztus által szerezhetjük meg, hiszen Ő az Út, az Igazság és az Élet. Nem a Bibliából kell kicitálni szavakat, mert ehhez a Sátán is ért. Hanem a szívünk mélyére kell néznünk, és hitünkre kell odahallgatnunk.

Egyébként felháborítónak tartom továbbra is, kedves Spirál, hogy ilyen kijelentések bizonygatásával töltöd az időd, és pazarlod rá az energiád, ahelyett, hogy valami sokkal építőbb és szeretet telibb dolgot művelnél - az Istennel együtt, hiszen nem lehet nélküle szeretni.

Isten áldjon!

@katolikus: "Én nem azért írtam, amit írtam, hogy ellentmondjak nektek."

Én meg elűzni akarlak innen a legkevésbé.
Kevés olvasóm van. Katolikus meg aztán pláne.
Talán te vagy az egyetlen.
Legalábbis te lehetsz, ha tartósan olvasni fogsz. :)

Azon lehet vitázni, hogy megengedi-e Isten a házasságot a papságnak vagy sem.
Ám abban talán egyetértünk, hogy a szüzességi lét még jobban tetszik az Úrnak. :)

"Egyébként felháborítónak tartom továbbra is, kedves Spirál, hogy ilyen kijelentések bizonygatásával töltöd az időd, és pazarlod rá az energiád, ahelyett, hogy valami sokkal építőbb és szeretet telibb dolgot művelnél - az Istennel együtt, hiszen nem lehet nélküle szeretni."

Mire gondolsz?! :)
Mit csináljak helyette?
A teljes blogot értelmetlennek látod, vagy csak ezt a bejegyzést?
És te is ehhez szóltál hozzá.

"Isten áldjon!"

Köszönöm szépen, és viszont kívánom.

Remélem ez nem egy elbúcsúzás akart lenni.

@Spirál:
Véleményem szerint nem a hivatásodnak élsz. Ezek a kritikák, melyeknek hangot adsz a te jogos kritikáid, de megbotránkozol rajtuk, és segítségért kiáltasz, hogy védje már meg valaki a katolikus egyházat.

A katolikus egyházat nem kell védeni, az Úr egyfolytában védi az Ő népét, teszi a dolgát - mi besegíthetünk, de meg van védve, ez a lényeg, hogy támadják, ez természetes, ez is egy tanúságtétel, és nem szabad haragudni azokra. (Ahogy az első érved is szól az MDF mellett - és ahogy Szegő Péternek is egy nagyon jó cikke is, amit ajánlok a figyelmedbe, ezt szintén szépen kiemeli nol.hu/voks/miert_szavazok_zsidokent_az_mdf-re_ .)
Hanem azt kell megvizsgálni, hogy kik is alkotják valójában azt az egyházat, ami olyan kedves az Úrnak (Jegyese).
XVI. Benedek pápa azt hirdette ki, hogy aki imádságos lelkülettel olvassa a Bibliát az egyenértékű a szentáldozással. Ezzel egy nagyon fontos dologra világított rá. Arra, hogy a hangsúly a tetteken van, nem a szabályokon, mégcsak nem is a szavakon. De ezt tudjuk az evangéliumból is, Jézus azon történetéből, amikor azt mondja, kedvesebb Istennek az, aki megtagadta a munkát, mégis elvégezte, mint aki elvállalta, de nem tette meg.

Mennyivel kedvesebb az Úr előtt Debreczeni életútja, tettei, mint Semjén Zsoltté. Miközben Semjén Zsolt állítja magát hithű kereszténynek, Debreczeni pedig hajlik az ateizmusra.
És nekünk nem Semjén Zsoltot kell követnünk, és Semjén Zsolttal kell együtt tartanunk - semmi esetre sem -, Debreczenivel sokkal inkább, végeredményben természetesen magával Jézussal. Aki most is él és cselekszik. És sajnos ebből kifolyólag van, aki ebben akadályozná őt. Meg kell nézni, hogy ki az, aki akadályoz, és ki az, aki a jónak szabad teret hagy.
Hivatalosan a Katolikus Egyház minden jónak szabad utat ad. De gyakorlatban?

@katolikus: "A katolikus egyházat nem kell védeni, az Úr egyfolytában védi az Ő népét, teszi a dolgát - mi besegíthetünk, de meg van védve, ez a lényeg"

Ezzel egyetértek.

Persze, a tettek nagyon fontosak. Ezt sem vitatom.

Semjén Zsolt és a KDNP nekem sem szimpatikus.

Azt viszont nem tudom, hogy Debreczeni József mennyire vallásos. Hívő vagy hitetlen.
De igazából semmi közöm hozzá.
Gyűlöletet, haragot én is kevésbé látok benne, mint pl. a másik említett politikusban.

@Spirál:
Kedves Spirál, Debreczeniről írt jellemzésedben tetten érhető egy hangsúly eltolódás!
Az, hogy Debreczeniben nincs gyűlölet, ez egy minimális elvárás egy emberrel szemben. Ettől még nem lesznek kedvesek tettei az Úr szemében - bár igaz, nem lesz tőlük kedvetlen, lehet azonban közönyös.
Viszont! Jézus egyáltalán nem közönyös Debreczeni József többszörös kiállása és törekvése láttán, és küzdelmeiben - amit addott esetben olykor Semjén Zsolttal is vívhat -, részt vesz!
Ahhoz, hogy ő hívő vagy hitetlen szűk értelemben nincs közöd, de azért magad is érzed, nem túl szép ezt megfogalmazni sem. Miért ne lenne, ha te is felelősséget érzel az országért - hajlandó vagy tenni érte, és Debreczeni is - akkor ti munkatársak vagytok (az Úr szolgái)! Van hozzá közöd, de nem abban az értelemben, hogy meg kell máris téríteni. Dehogy! Hanem abban az értelemben, hogy bátorítani kell Debreczenit, nincs egyedül a küzdelmében, és Jézus - bár ő ezt nem vallja - sokkal inkább áll mellette, mint Semjén Zsolt mellett.

És, hozzászólásomban láthatóvá válik, az Úr előtt nem az a fontos, hogy valaki hívőnek vagy hitetlen vallja magát, ha közben Jézus hite szerint cselekszik!