Az ajándék vagy a szándék a fontosabb? A legtöbben kapásból vágjuk rá, hogy a szándék. Sőt szinte szállóigévé vált. Ezzel mentjük fel magunkat, ha mi adunk, és nyugtatjuk a másikat, amennyiben olyat kapunk, ami nem tetszik. Vagy jó képet vágunk hozzá, és megjátsszuk, mennyire örülünk. Sőt ezt egyenesen elvárjuk a másiktól is. Micsoda képmutatás! Hol itt az őszinteség?
Hogyan működik manapság az ajándék kiválasztása? Keményen hajtja az ember a pénzt legrosszabb esetben még december 23-án is. Valamely este fáradtan, vagy 24-én délelőtt aztán irány a bevásárló központ! Hiszen ott egyszerre minden beszerezhető. Az idő pedig pénz. Na meg a kényelmünket sem adnánk fel holmi ajándék keresésért. A közeli hipermarketben pedig a kenyér, tej, bejgli mellé bekerül a bevásárlókocsiba a zokni, boxer, bugyi, illatszer ajándékul, mondván ezzel biztos nem lövünk mellé, ezek hasznosak. Nadrág, cipő, ing, kabát sem árt ha van, gondolhatjuk, amennyiben többet szánunk a "meglepetésre". De hasonlóan vélekedhetünk a műszaki-, könyv- vagy játékosztályon is.
Persze most erősen sarkítottam és szélsőséges példákat hoztam. Ám legyünk őszinték önmagunkhoz és másokhoz! Kérem jelezze a hozzászólások között, aki még sosem választotta az ajándék vásárlásának a számára kényelmesebb módját, ahelyett hogy időt szánt volna egy jobb ajándékra. Illetve szintén jelezze, aki még nem kapott olyan ajándékot, amely után nem volt felhőtlen a jókedve.
Akit szeretünk, annak igenis vegyünk olyat, aminek az örül! Nem, nem kell hitelt felvenned. Sőt Isten őrizzen attól. Nem kell (sokkal) többet költened sem, mint amennyit erre a célra szántál. Egy kevés figyelmességre, ötletre, időre lesz szükséged, hogy ezt megvalósítsd. Párbeszédre a másikkal, hogy megtudd mi érdekli, mi a hobbija, minek örülne.
Utolsó kommentek