20 Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját.
21 Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.
22 Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek?
23 Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:
24 Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam;
25 semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek.
26 Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés,
27 ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.
28 Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.
29 Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték,
30 mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették,
31 azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.
32 A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.
33 De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.
Példabeszédek 1: 20-33.
http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=P%E9ld&numch=1
Utolsó kommentek