A katolikus templom bejáratának mindkét oldalán ül egy-egy koldus. Az egyik Kohn, fekete kaftánban, hosszú pajesszal, fején a sábeszdekli, ahogy illik, fekete kalapja előtte letéve. A másik amolyan rongyosan, ahogy egy átlagos koldus szokott kinézni.
Jönnek ki a hívek, az adakozókedv ilyenkor még nem hagy alább, de Kohnnak csak nem tesznek szinte semmit, mindenki inkább a másik koldusnak ad.
Pár hét múlva a plébános megsajnálja Kohnt, és a mise után odamegy hozzá, amikor már mindenki elment, lehajol hozzá, és halkan magyarázni kezdi:
- Idefigyelj, Kohn, én nem akarok beleszólni a dolgaidba, de őszintén szólva nem csodálkozom, hogy te sokkal kevesebbet kapsz, mint ott az a másik koldus. Tudod, ennél a templomajtónál, ebben a kaftánban és kalapban, ezzel a pajesszal... Nézd meg azt a másik koldust! Az egész másképp néz ki, mint te, neki sokkal többet tesznek. Hidd el, ha elmennél és levágatnád a pajeszodat és átöltöznél, mindjárt másképp mennének a dolgok, és sokkal jobban keresnél!
Kohn megköszöni a tanácsot, a plébános visszamegy a templomba, Kohn pedig feláll, és átsétál a másik koldushoz:
- Te képzeld Grün, a plébános úr akar minket üzletre tanítani.