¹ Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk:

Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra.

² Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk. 

³ Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk. 

⁴ Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül - 

⁵ magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt: 

⁶ "Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. 

⁷ Ne legyenek más isteneid! 

⁸ Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van! 

⁹ Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is. 

¹⁰ De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig. 

¹¹ Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét. 

¹² Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked! 

¹³ Hat napig dolgozz és végezd a munkád. 

¹⁴ A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad. 

¹⁵ Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését. 

¹⁶ Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked! 

¹⁷ Ne ölj! 

¹⁸ Ne törj házasságot! 

¹⁹ Ne lopj! 

²⁰ Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen! 

²¹ Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj el) semmit sem, ami embertársadé!" 

²² E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet; aztán fölírta két kőtáblára és átadta nekem.

5Mózes 1-22.

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=MT%F6rv&numch=5