Unom, pedig még el sem kezdődött. Ám máris tele vele a média. Régen némi túlzással ez egy minuszos hír volt az újságokban, és a Híradók is letudták néhány másodpercben, hogy ilyen is volt. Régi szép idők...

Sajnos néhány éve rátelepült a politika és azok akik ebből közvetve anyagi hasznot látnak. A szélsőjobb kezdte, akikhez a többi jobbos is csatlakozott, hiszen nem lehet csak úgy átengedni a bizniszt. Persze az ellenoldal a balliberálisok is felsorakoztak a melegek mellett. E kiállásoknak pro és kontra persze akkor van értelme, ha botrány van, erről szól a média. (Addig is hallgat másról.) Mostanság kötelező megszólalni vagy a felvonulás mellett, vagy ellen.

Tényleg muszáj valamelyik oldalra tartozni, valami mellett kiállni?! Keresztényként nem tudom támogatni a melegséget ennek reklámozását elvetem. Ne legyen valaki arra büszke hogy beteg. Igen, a homoszexualitás betegség! (Viszont csak akkor bűn ha nem tudják leküzdeni magukban.) Ez egy nagyon nagy kereszt. És szintén keresztényként a szeretet nevében nekem szeretnem kell a melegeket is! Nem azért mert melegek, hanem mert felebarátaim. A szeretetbe pedig nem fér bele a buzizásuk, az utálkozás, az ellenük való uszítás, a megalázásuk, a lejáratásuk.

Nem lehetne úgy mint régen? Csendben, nyugodtan felvonulnának, majd hazamennének. És nem foglalkozna velük a kutya sem. Főleg nem a politika és média.