10 Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú."
11 Az Úr ezt válaszolta: "Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12 Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell."
13 Ő azonban ellene vetette: "Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz."
14 Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: "Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked.
15 Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek.
16 Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten.
17 Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat."
2Mózes 4: 10-17.
http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Kiv&numch=4
Utolsó kommentek