"A világtörténelem során egy alkalom volt hogy a faji, származási alapon kiírtásra ítéltek embereket. Ez a holokauszt. Ennél embertelenebb, Isten-ellenesebb cselekedetet el sem lehet képzeli."

Ekkora faszsagot leirn, uristen....
kb jol reprezentalja az egesz blog szinvonalat

Isten hozza letre izraelt? wtf? azt hittem az ENSZ... biztos azt a par milliard dollart is Isten szarja nekik oda minden evben, nem pedig a vilag kőgazdag zsidói karoltve nehany csatlos orszaggal...
ja es persze fegyvereket fejlesztenek belole
Kicsit idegesek azota az arabok? Nem nagy csoda..

Biztos az is jezus érdeme, hogy 50 eve miota a dicso izraelt egyik naprola a masikra berajzoltak egy orszag kozepebe az egesz terseg haborus ovezet, koszi jezus, milenne velunk nelkuled....

Idejelenne elolvasni legalabb meg 1 konyvet , csak ugy altalaban.

www.meforum.org/629/israels-creation-the-untold-diplomatic-story

Igen, a Jóisten kegyelméből az utóbbi 2-300 évben jó néhány elnyomott zsidó meggazdagodott.
Szerencsére a Jóisten vezeti őket és a cionistákat. A Jóisten áldja meg továbbra is őket. :)

Ha a Jóisten akar valamit, az megvalósul. Akarjon akármit az ENSZ, az arabok, az USA, a keresztények vagy akár Izrael...

Szerintem te nagyon félre értelmezed ezeket a verseket, ha a modernkori szekuláris, cionista Izrael állam létrejöttét akarod belemagyarázni, ha egyszer Ezékiel szavai ott nem erről szólnak, hanem a babiloni fogság utáni helyreállításról. A zsidó nép Isten szerinti jövője nem a cionista államban van, hanem abban, hogy az idők végén egységesen (legalábbis igen nagy részük) elismerik a mi Urunkat, Jézus Krisztust és betérnek az Ő Anyaszentegyházába. Az Ezékieles részlet magyarázata pedig bemásolom a protestáns Jubileumi kommentár értelmezését:

"Ezék. 37,1–14. Izráel „feltámadása”: hazatérés a fogságból.
A fejezet elejéről hiányzik a dátum; a keletkezési időre csak a fejezet tartalmából lehet következtetni. A 11. vers ugyanolyan elkeseredést mutat, mint Ez 33:10. Valószínű tehát, hogy Jeruzsálem elestének híre (Kr. e. 587) már eljutott a foglyokhoz. A 11. vers egyúttal a műfajt is meghatározza: vita ez, melyben a próféta szó szerint idézi ellenfeleinek mondását. Az Úr Igéje ennek cáfolata (Ézs 30:15k.; 40:27–31; 45:9k.; 49:14k.; Jer 2:23–32; Ez 11:2–12; 12:21–28; 18:2–4.25.29; 20:32–38; 33:17–20.24–29).
Négy nagy vízió bevezetésében olvassuk, hogy az Úr keze Ezékielre nehezedett (Ez 1:3; 8:1; 37:1; 40:1), ami prófétai révületet, eksztázist jelent. Az Úr Lelke pedig elviszi a prófétát abba a völgybe, amelyről Ez 1:1–3:15.22–27-ben olvastunk. A Lélek itt „leteszi” a prófétát (arámos hifil olvasandó a LXX segítségével), aki látja, hogy a völgy elszáradt csontokkal van tele. A 3. versben az Úr megkérdezi a prófétát, hogy életre kelhetnek-e ezek a csontok: A próféta tartózkodóan felel: Te tudod, Uram! (vö. Jel 7:14). Arra mutat ez, hogy Izráelben még nem alakult ki az általános feltámadás hite (vö. Jób 14:14). Emberi reménység nincs; a csontok már elszáradtak; de a próféta tudja, hogy Isten hatalma mindenre elégséges (1Sám 2:6). Ő pedig a prófétai igét is felhasználja munkájában. Ezékiel nem tétlenül nézi a csodát, hanem az Úr parancsának engedelmes végrehajtásával cselekvő részese is annak. Az Úr szavát kell hirdetnie: „Íme, én lelket hozok belétek, és élni fogtok” (5. vers). Mihelyt a próféta engedelmeskedett, látta, hogy a csontok egymáshoz illeszkedtek, sőt hallotta ennek a zaját is (7. vers). Látta, hogy inak, hús és bőr kerül a csontokra. Ez megfelel a kor anatómiai ismereteinek, amelyben Ezékiel mint áldozatot bemutató pap is járatos lehetett. (Megjegyzendő, hogy a „csontok” szó hol nőneműnek, hol hímneműnek számít. Ez attól függ, hogy testrészekre vagy személyekre kell-e gondolni. A 7. vers „és közeledtek” vagy „és összeilleszkedtek” szavában az előrag nőnemű, az utórag hímnemű!) Külön prófétai ige szólt a léleknek, mely a „négy szél felől”, azaz a négy égtáj felől jött. Itt nem úgy van szó lélekről, mint Ez 11:19; 36:28k.-ban, ahol a Lélek az ember belső újjáteremtését munkálja, hanem úgy, mint Gen 2:7; 7:22; Jób 12:10; Zsolt 104:29k.-ban: a lélek teszi az embert élővé; az Úr „minden test lelkének Istene” (Num 16:22; 27:16). Ez a lélek most parancsot kapott arra, hogy fújjon bele a meggyilkoltakba (9. vers), hogy életre keljenek. Lélek nélkül ui. olyanoknak látta őket Ezékiel, mint a harcmezőn elesett holttesteket.
A 11–14. vers a látomás magyarázata. Világosan látható, hogy nem újszövetségi értelemben vett feltámadásról van szó. A babiloni foglyok önmagukat tekintették kiszáradt csontoknak, ami a helyzet reménytelenségét fejezi ki (vö. Jób 8:13; 14:19; Zsolt 9:19; Ez 19:5). A vers végén levő „kivágattunk magunknak” (dativus ethicus) helyett egyesek az „elvágatott életünk fonala” kifejezést javasolják (a két szót másképpen választják el), vö. Zsolt 88:6; Ézs 38:12; 53:8. A vita cáfolatában már nem harcmezőről van szó, hanem sírokról. A „sírokat megnyitja” az Úr, és hazaviszi népét. Ez bizonyítja az Ő isteni hatalmát, és a próféta által megszólaló Igéje igazát (13k. vers). A 12k. versben levő „népem” szó a szövetségkötési formula része, és azt hangsúlyozza, hogy helyreáll a szövetség Isten és népe között: Ő küldi életet adó Lelkét (14. vers)."

@-JzK-: Ez is csak egy magyarázat.

És persze az is lehet, hogy én meg a pünkösdiek belemagyarázunk dolgokat, amik nincsenek benne.

Nem rajongok a pünkösdi karizmatikus (kis)egyházakért, de az tetszik, ahogyan a zsidókhoz és Izraelhez hozzáállnak.
Sajnos ezt a katolikusoknál nem látom. :(

A magyar társadalom (és jellemzően az egész világ), illetve politikai értelemben a jobboldal, sajnos nem szereti a zsidóságot, Izraelt...
HIBA, sőt BŰN!
ISTEN NÉPÉRŐL beszélünk...

Az pedig meggyőződésem hogy Izrael ismételt létrejötte isteni csoda!
A Biblia hitelességének egyik legfőbb bizonyítéka.

Akár erre utal a fenti ige, akár nem, a tény az hogy Izrael létrejött a semmiből 2000 év után.

"Ez is csak egy magyarázat." - Ez nem "csak egy" magyarázat "a sok közül", hanem az egyedüli lehetséges, továbbá az, amit az Anyaszentegyház is jóváhagy. A katolikus Egyházban pedig nincs privát Írás-értelmezés, pláne ilyen alapvető kérdésekben.

A Tridenti Zsinat "a könnyelműségre hajlamosak megrendszabályozása végett határozatot hoz, hogy senki, a saját okosságára támaszkodva, a hit és az erkölcs kérdéseiben, amelyek a keresztény tanítás épülésére szolgálnak, a Szentírást – a saját értelmezése szerint kiforgatva – azon értelmezés ellenében, amelyet tartott és tart az Egyház (akinek a tiszte megítélni a szent iratok igazi értelmét és értelmezését), vagy az Atyák egyhangú értelmezése ellenében értelmezni ne merje, mégha az ilyen értelmezések sohasem kerülnének is a nyilvánosság elé."

Első Vatikáni Zsinat:
„Minthogy azonban a tridenti szent zsinat által a Szentírás értelmezéséről arcátlan elmék megfékezése végett kiadott rendeletet némelyek félremagyarázzák, mi, megújítván ugyanezen rendeletet, ama zsinattal összehangzólag kijelentjük, hogy a keresztény tanítás épületéhez tartozó hitbeli és erkölcsi kérdésekben azt KELL a Szentírás igaz értelméül venni, amit az Anyaszentegyház, amely a Szentírás helyes értelmezésére és a szent könyvek értelmezésének meghatározására jogosult, magáénak vallott és vall; és ezért senkinek nincs megengedve, hogy a Szentírást ezen értelmezéssel szemben vagy a szentatyák egybehangzó felfogásával ellenkezőleg magyarázza.”
"...az isteni és katolikus hit követelménye, hogy mindazt, amit Isten írott vagy hagyományozott igéje tartalmaz, és amit az Egyház akár ünnepélyes határozat, akár rendes és egyetemes Tanítóhivatala útján Istentől kinyilatkoztatott hitigazság gyanánt elénk bocsát, higgyük."

Második Vatikáni Zsinat: "A feladat pedig, hogy hitelesen magyarázza Isten írott vagy áthagyományozott igéjét, kizárólag az Egyház eleven Tanítóhivatalára van bízva, mely tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja."

"És persze az is lehet, hogy én meg a pünkösdiek belemagyarázunk dolgokat, amik nincsenek benne." - Valóban, de ezen túl a dolog még egy problémát felvet, mégpedig azt, hogy Te a katolikus Egyházhoz tartozol, és az, hogy ilyen értelmezést vallasz, az a Tanítóhivatallal szembeni engedetlenséget sugallja, amelyet figyelmen kívül hagytál. Nagyon jó katolikus bibliakommentárok érhetőek el, miért nem nézel utána egy-egy szakasz értelmének?

Abban igazad van, hogy létezik helytelen antiszemitizmus, de ennek létét nem használhatod fel ürügyül egy nyilvánvalóan eretnek ízű nézet hangoztatására. Azt, hogy vannak olyanok, akik gyűlölik a zsidókat, azért mert zsidók, attól még nem változik semmi az Egyház azon tanításán, hoyg a zsidó nép reménye nem egy szekuláris-nacionalista ideológia (ld. www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0807/cion.htm ) keretében létrehozott modern állam, hanem az, hogy elismerjék majdan a mi Urunk, Jézus Krisztust és egyetemesen az Anyaszentegyházba térjenek. Isten népét pedig nem a judaizmus követői alkotják, hanem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház.

Egyébként attól, hogy vannak, akik nem szeretik a zsidókat, azért mert zsidók, a másik végletbe sem szabad esni, ti. azért "szeretni" (sőt szinte bálványozni, és ezzel az Anyaszentegyház szerepét effektíve kiüresíteni), mert zsidók. Ez súlyos személyválogatás lenne, a zsidó nép tagjaiban elsősorban embertársainkat, felebarátainkat kell látnunk, továbbá nem elhallgatni, hogy vallásuk, a judaizmus súlyos tárgyi tévedésben van, amely Izrael tragédiája.

A hiteles bibliaértelmezés szerint egyébként a Biblia elsődleges üzenete, központi magja, fő oszlopa, stb. nem a jelenkorba belemagyarázott eszkatologikus jellegű magyarázatok, hanem Jézus Krisztus személye, elsődlegesen őt kell meglátnunk a Bibliában, és csak utána minden mást.

"Akár erre utal a fenti ige, akár nem, a tény az hogy Izrael létrejött a semmiből 2000 év után." - Ez igaz, de attól még Isten terve a jelenkorra, az Újszövetség korában nem egy államhatalom létrehozása, hanem az ő Anyaszentegyházának építése, megszentelése, stb. Így ha az az állam létrejött, annak éppen annyi szerepe van a katolikus eszkatológia szempontjából, mint akér Csehszlovákia, akár bármelyik más, a 20. században létrejött államénak.

@-JzK-: Eredetileg más keresztényekkel szoktam vitázni, akik nem katolikusok.
És akkor szoktam képviselni a katolikus álláspontot - a felkészültségemnek megfelelően - velük szemben. Ők kb. olyannak láthatnak engem mint amilyen te vagy. (elvakultnak)

A szentmiséken én is elmondom - és komolyan is gondolom - az apostoli hitvallást.
Tehát hiszek az egy szent katolikus apostoli anyaszentegyházban.
Ám könyörgöm, nehogy már tévedhetetlen legyen a pápa és a zsinat!
A történelem bizonyítja, hogy nem az!
Legyen szó bármilyen dogmáról.
A papok is emberek, ők sem tévedhetetlenek.
(Világi kérdésekben meg pláne nem azok.)

Az Isten adott nekem is észt, remélhetően működik bennem a szentlélek - ha mégsem, imádkozom, hogy ez a jövőben megváltozzon - és neki köszönhetően talán képes vagyok értelmezni a Szentírást.

Ezt javaslom neked is, semmint hogy mindent elfogadj kritika nélkül, amit állítanak neked.

A katolikus szó egyetemest jelent.
Egy egyetemes egyházban hiszek.
Aki Istent szereti, az ő akarata szerint éli életét, az kegyelmet kaphat, legyen az katolikus, református vagy baptista.
Aki viszont nem hisz, nem megfelelően cselekszik, az lehet nem kap kegyelmet, még akkor sem ha a szülei katolikusnak meg is keresztelték.

Ne menjünk le szektás szintre, hogy aki nekik fizeti a tizedet annak jutalma a mennyország, mindenki más meg elkárhozik.

Biztosan ismered a Jezsuita blogot. (jobboldalt a linkek közt megtalálod)

"Egyébként attól, hogy vannak, akik nem szeretik a zsidókat, azért mert zsidók, a másik végletbe sem szabad esni, ti. azért "szeretni" (sőt szinte bálványozni, és ezzel az Anyaszentegyház szerepét effektíve kiüresíteni), mert zsidók. Ez súlyos személyválogatás lenne, a zsidó nép tagjaiban elsősorban embertársainkat, felebarátainkat kell látnunk, továbbá nem elhallgatni, hogy vallásuk, a judaizmus súlyos tárgyi tévedésben van, amely Izrael tragédiája."

Ezzel egyetértek.

"A hiteles bibliaértelmezés szerint egyébként a Biblia elsődleges üzenete, központi magja, fő oszlopa, stb. nem a jelenkorba belemagyarázott eszkatologikus jellegű magyarázatok, hanem Jézus Krisztus személye, elsődlegesen őt kell meglátnunk a Bibliában, és csak utána minden mást."

Természetesen ezzel is.

"Így ha az az állam létrejött, annak éppen annyi szerepe van a katolikus eszkatológia szempontjából, mint akér Csehszlovákia, akár bármelyik más, a 20. században létrejött államénak."

Ezt viszont még akkor sem osztanám, ha Izrael úgy jött volna létre mint bármely másik állam.
És ugye tudjuk, hogy nagyon nem úgy jött létre!

A jezsuitákat csak annak kapcsán hoztam fel, hogy velük is lehet vitázni, beszélgetni, ők sem gondolják az egyházunkat tévedhetetlennek.
jezsuita.blog.hu/

@Zolika1979: A protestantizmus szélsőségesen antikatolikus ága természetesen mindenféle csúfságot ráhajigálnak az Anyaszentegyházunkra, de ettől nem igazán értem, hogy miért volnék elvakult, hacsak azért nem, hogy ma már mindenki "elvakultnak", "fundamentalistának", "bigottnak" stb. számít, aki egy konkrét hitigazsághoz szilárdan ragaszkodik. Én itt az Egyház egyetemes zsinatain megfogalmazott hitigazságait idéztem, tán nem tudsz egyetérteni velük?

A Szentmisén az Apostoli Hitvallást mondani egyébként bizonyos értelemben torzulás, hiszen a Niceai-Konstaninápolyi Hitvallást kellene, és jobb helyeken úgy is szokás ma is. Az Apostoli Hitvallást eredendően pl. kereszteléseknél használták. De oké, azt mondod, hogy a Krédónak megfelelően "hiszed az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat", akkor miért kezeled ilyen hetykén a tanítását?

Ezzel a mondattal:
"Ám könyörgöm, nehogy már tévedhetetlen legyen a pápa és a zsinat! A történelem bizonyítja, hogy nem az!"
lényegében önmagat ki is zártad az Egyházból, hiszen:
* "Amikor a római püspök „ex cathedra” (tanítói székéből) beszél, azaz, amikor minden keresztények pásztorának és tanítójának a feladatát teljesítve legfelsőbb apostoli akaratának nyilvánításával meghatározza, hogy egy-egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást az egyetemes Egyház számára kötelező, akkor Szent Péter személyén át megígért isteni segítség révén azzal a tévedhetetlenséggel bír, amellyel az isteni Megváltó a hitre vagy az erkölcsökre vonatkozó tanítás meghatározására nézve Egyházáét felkészültté akarta tenni; ezért a római pápa ilyen határozatai nem az Egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukból kifolyólag megmásíthatatlanok."
* "Ha pedig valaki ezen határozatunknak ellentmondani mer, - amitől Isten mentsen – az legyen kiközösítve."
* "a szent dogmáknak is mindig ahhoz az értelméhez kell ragaszkodni, amelyet az Anyaszentegyház egyszer meghatározott, s ettől bármily tökéletesebbnek látszó és annak nevezett értelmezés címén eltérni nem szabad."
* „Aki lehetségesnek mondja, hogy az Egyház által előadott dogmák majd a tudomány előrehaladtával attól eltérő értelmet nyerhetnek, mint amilyet az Egyház azoknak tulajdonított és tulajdonít, legyen kiközösítve.”

Az Egyház 2 évezredes történelmében egyetlen momentumot nem tudsz kimutatni, amely ez ellen beszélne. Senki sem mondja, hogy a pápák nem vétkezhetnek s hogy a történelem folyamán nem vétkeztek, néha bizony súlyosan is. Egészen más dolog az egyéni véteknélküliség és egészen más a hivatali csalatkozhatatlanság. Azért mondjuk, hogy hivatali, mert egyéni vélekedéseiben a pápa sem csalatkozhatatlan; hanem csak akkor az, ha mint az egész Egyház feje, valamiről hivatalosan és ünnepélyesen (ex cathedra) kijelenti, hogy az a krisztusi hitletéthez tartozik.
Az persze lehetséges, hogy a pápák is tanítottak olyasmit, ami később tévedésnek bizonyult, de nem tanították azt ünnepélyesen s hivatalosan, mint az Egyház legfőbb tanítói. Amikor a pápa valamit hirdet, akkor azt kétféleképpen teheti: ünnepélyes vagy rendes, egyszerű formában. A csalatkozhatatlanság csak az előbbi esetben illeti meg.

Úgy vélem itt bekavar, hogy nem érted, mely esetekre vonatkozik a tévedhetetlenség, javaslom olvasd el: www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0704/punkosd.htm

A Szentírás-értelmezésének feladata nem az egyéné, hanem az Egyház Tanítóhivataláé, és a Szentlélek nem is csinál olyasmit, hogy Írás-ételmező automataként funkcionál egyes túlbuzgó hívőnél. Ilyesmi legfeljebb valamiféle neoprotestáns fejekben létezik, de nem a katolikus Egyházban, ahol a dolog úgy működik, ahogyan fentebb, a zsinati határozatokban kifejtettem.

Alighanem te összekevered az "egyetemes" szó jelentésénél a katholoszt az oikünemével. A katolikus szó egyetemlegest jelent, vagyis minden ember, bármilyen nemű és nemzetiségű legyen, a tagjává válhat, nem pedig azt jelenti, hogy mindenki automatikusan meg van váltva, függetlenül attól, hogy egységbe van-e Péter székével, vagy sem. Természetesen nincs kizárva automatikusan, aki nem katolikus az üdvösségből, de az esélyeit jelentősen rontja. Az „Egyházon kívül nincs üdvösség” dogmája azt jelenti, hogy a katolikus Egyház abszolút módon szükséges az üdvösségre, vagyis minden egyes ember üdvözülésénél közvetlen szerepet játszik.
Ez egyike az Egyház sokak által félreértett tanításának. Az a tény, hogy az Egyház egyes nem-katolikus vagy nem-keresztény istenhívő emberek üdvösségét is feltételezi, sokakat annak hirdetésére ösztönöz, hogy „az Egyházon kívül nincs üdvösség” (Extra Ecclesiam nulla salus) hittétel már nem tartozik a katolikus Egyház tévedhetetlen tanításai közé. Ez pedig igen súlyos tévedés.

Az Egyház tanítása így hangzik:
„Az Egyház által mindig is hirdetett és mindig is szüntelenül hirdetendő az a tévedhetetlen kijelentés (…), hogy »az Egyházon kívül semmilyen üdvösség nincs«. Ezt a dogmát azonban abban az értelemben kell felfogni, ahogyan azt maga az Egyház érti. (…) Az Egyház ui. azt tanítja, hogy ebben a dologban Jézus Krisztus igen szigorú parancsáról van szó. Ő kifejezett szavakkal azt tette apostolai kötelességévé, hogy minden nemzetet tanítsanak meg parancsai megtartására. Krisztus parancsai között pedig nem a legkisebb helyet foglalja el az, amely megparancsolja, hogy a keresztség révén nőjünk bele Krisztus misztikus testébe, az Egyházba, és simuljunk hozzá Krisztushoz és helyetteséhez, aki által Ő ezen a földön látható módon kormányozza az Egyházát. Ezért senki, aki bár tudja, hogy az Egyházat isteni módon Krisztus alapította, az Egyháznak mégsem akarja alávetni magát illetve a római pápának, Krisztus földi helytartójának megtagadja az engedelmességet, nem fog üdvözülni. (…) Az Üdvözítő (…) azt is meghatározta, hogy az Egyház az üdvösség eszköze, amely nélkül senki a mennyei dicsőség országába be nem juthat. (…) Azonban Isten azt akarta, hogy az (…) üdvöt segítő eszközöknek, bizonyos körülmények között, akkor is meglehessen az üdvösséghez szükséges hatása, ha csak a kívánság vagy a vágy irányul az alkalmazásukra. (…) A maga módján ugyanezt kell tartani az Egyházról. (…). Ahhoz, hogy valaki elnyerje az üdvösséget, nem mindig kívántatik meg, hogy mint tag valóban az Egyház testéhez tartozzék, mindazonáltal legalábbis követelmény, hogy kívánsága és vágya szerint ragaszkodjék hozzá (pl. váratlanul meghalt kereszteletlen hittanuló). Ennek a kívánságnak azonban nem kell mindig kifejezettnek lennie (…), hanem amennyiben az ember leküzdhetetlen tudatlanságban (ignorantia invincibilis) szenved (pl. egy afrikai bennszülött törzs tagja) Isten a bennefoglalt kívánságot is elfogadja, (…) mert benne van a léleknek abban a jó előkészületi állapotában, amelyben az embernek az a szándéka, hogy akarata Isten akaratával egybehangzó legyen.” (DH 3886 - 3870 – A Szent Offícium levele a bostoni érseknek 1949. augusztus. 8).

Még világosabban tanít erről XII. Pius pápa a Mystici Corporis kezdetű körlevelében. A Szentatya egyértelmű különbséget tesz azok között, akik ténylegesen, és akik csak kívánságaik szerint tartoznak az Egyházhoz:
„Az Egyház tagjai közé valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdőjében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem szánalmas módon önként nem vonták ki magukat a test szervezetéből, sem törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt.” (DH 3802 – XII. P. Myst. Corp.)
A körlevél végén a pápa megemlíti azokat is, akiket „öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hoz, és akiket legkevésbé sem zár ki az örök üdvösségből” (uo.).

Azonban a fenti gondolatsor egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindegy, valaki az Egyházhoz tartozik-e vagy sem, mert az Egyház látható határain kívül üdvözülni, ha éppenséggel lehet is, korántsem könnyű, és csak ritka erkölcsi érzékkel és jellemességgel megáldott embereknek lehet osztályrésze.
Egyébiránt XII. Pius pápa is említi, hogy a nem-keresztény istenkeresők olyan helyzetben vannak, „melyben saját örök üdvösségük felől nem lehetnek biztosak; mert noha a Megváltó titokzatos Teste utáni öntudatlan vágyódásuk és sóvárgásuk létezik, mégis igen sok, és igen nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, melyeket csak a katolikus Egyházban tudnának elnyerni.” (DH 3804 – XII. Pius: M. C.)

A pápának ezek a szavai egyrészt azokat utasítják el, akik teljességgel kizárják az üdvösségből az Egyházhoz nem tartozókat, másfelől azokat, akik hamisan azt állítják, hogy az ember minden vallásban egyformán üdvözülhet. Viszont „azt sem kell gondolni, hogy az Egyházba való belépés bármilyen szándéka elégséges ahhoz, hogy az ember üdvözüljön. Megkívántatik ugyanis, hogy a kívánságot, melynek révén valaki az Egyház irányába fordul, a tökéletes szeretet hassa át; és a nem kifejezett (burkolt) kívánságnak csak akkor lehet eredménye, ha az embernek természetfeletti hite van.” (DH 3872)

»Akik az Egyházon kívül vannak, azok az igazságon is kívül vannak«, mondja Szent Irenaus. Ebből azonban nem következik, hogy akik jóhiszeműleg vannak az Egyházon kívül, ne tartozhassanak lélekben, öntudatlanul is szintén ebbe az Egyházba, s így ne üdvözülhessenek.
Lehetséges tehát az Egyház határain túl is üdvözülni, de direkte az Egyházzal szemben nem! A más vallású embert is a katolikus Egyház üdvözíti, mert esetleges jó szándéka hozzá kapcsolja. Egy más vallású embert ezért, ha üdvözül, nem a saját vallása üdvözíti, hanem sokkal inkább hamis vallása ellenére üdvözül, mert Isten figyelembe veszi emberileg nézve legyőzhetetlen tévedését (error invincibilis).
Az istenhit nélküli emberre azonban ez nem áll, mert a vallásosság erényének ilyen mérvű hiánya már nem írható a legyőzhetetlen tudatlanság rovására, hiszen mind az Egyház, mind a Biblia tanúsítja, hogy Isten léte a világ teremtett dolgaiból biztosan felismerhető.

Krisztus minden embernek és minden kornak szánta tanítását és szentségeit, tehát az Egyházat is. Ettől egyetemes vagyis (görögül) katolikus: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19) Minden embernek – mind a népeket; minden kornak – mindennap, a világ végéig.
Jézus az üdvösség feltételeként említi a belé vetett hitet és az Egyházhoz való tartozást: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16,16)
Az Üdvözítő azonban arról is tanít, még ha más összefüggésben is, hogy léteznek a legitim vallási közösséghez (akkor a zsidóság) nem tartozó, de igaz lelkületű vallásos istenkeresők. Ám nekik is az Egyház felé kell tartaniuk: „De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” (Jn 10,16)

A vallástalan ember azonban nem menthető a tudatlansággal, ezért üdvössége komoly veszélyben van, tanítja Szent Pál apostol: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.” (Róm 1,20)
Vagy máshol: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van.” (Zsid 11,6)

Aki (tudva és akarva) elhagyja az Egyházat, és haláláig meg nem tér, annak sorsa megpecsételődött: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.” (Jn 15,5)

Ismerem a jezsuita blogot, és sok tekintetben nem vagyok jó véleménnyel róla, mivel túlzottan nagy kompromisszumokat tesz a külvilágnak való megfelelés érdekében. Vannak kérdések, amik nem vita témája. Amit Isten kinyilatkoztatott, az nem demokratikus kérdés, hogy na leülünk, és megbeszéljük, hogy akkor most így van-e vagy sem. Javaslom, gondolkodj el ezen a híren:

"Csak a „bocsánatkérések” és kompromisszumok nélküli hit lehet vonzó
(forrás: www.kath.net – 2009. január 5.)

Ha az Egyház el akar jutni korunk fiataljaihoz, akkor ellen kell állnia annak a kísértésnek, hogy a katolikus hit legfontosabb tartalmát „meghamisítsa” vagy „megédesítse”, hogy ez által a korunkbeli ízlés számára kellemesebbé tegye – ezt hangsúlyozta J. Augustine Di Noia OP (domonkos) atya, a vatikáni Hittani Kongregáció titkára.

„Egyetlen tiszta agyú ember sem érdeklődik olyan vallás iránt, melynek tanítását annak hivatalos képviselői láthatólag nagyon szégyellik, és ezért kendőzetlenül nem is merik továbbadni. Meg kell lennünk győződve arról, hogy Jézus Krisztus üzenetének igazsága és szépsége egész teljességében nagyon vonzó akkor, ha bocsánatkérések és kompromisszumok nélkül adjuk tovább”, mondta Di Noia Rómában, a pápai Észak-Amerikai Kollégiumban (USA, Kanada) papok és szeminaristák előtt tartott előadásában.

Ezután a titkár a katolikus vallás fiatal emberek számára szóló hirdetésének három fő akadályát nevezte meg.

Ezek között első „az a vélemény, mely szerint arrogáns dolog azt állítani, hogy Jézus Krisztus a menekvés egyetlen közvetítője”. A keresztény megváltás a bűnök megbocsátását és az embernek Isten életébe való emelését jelenti. Ez pedig nem történhet meg magából a világból. „Nem csak a tévedésektől, szenvedéstől, vágytól, igazságtalanságtól és szegénységtől kell megmenteni bennünket. Isten nem vágyik kevesebbre, mint hogy életét megoszthassa velünk. Csak Krisztus tudta ezt megvalósítani.” Jézus „nem csak valamilyen szabadító”.

A második akadály annak feltételezése, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy fel kell adni a saját szabadságot és azt külső törvények egy készletével való konformitással kell helyettesíteni. Valójában az emberi személyt éppen csak a Krisztussal való konformitás realizálja, ahelyett hogy elnyomná.

A harmadik akadály az a gondolat, hogy az Egyház erkölcsi tanítása önkényesen tilt meg dolgokat és az embert nem teszi jobbá. Holott ahogy a sportolót az edzés teszi egyre jobb eredményekre képessé, úgy célozza meg az erkölcstan is, hogy az embert igaz jóságra és boldogságra nevelje."

"Egyébként attól, hogy vannak, akik nem szeretik a zsidókat, azért mert zsidók, a másik végletbe sem szabad esni, ti. azért "szeretni" (sőt szinte bálványozni, és ezzel az Anyaszentegyház szerepét effektíve kiüresíteni), mert zsidók. Ez súlyos személyválogatás lenne, a zsidó nép tagjaiban elsősorban embertársainkat, felebarátainkat kell látnunk, továbbá nem elhallgatni, hogy vallásuk, a judaizmus súlyos tárgyi tévedésben van, amely Izrael tragédiája."

Ezzel egyetértek.

"A hiteles bibliaértelmezés szerint egyébként a Biblia elsődleges üzenete, központi magja, fő oszlopa, stb. nem a jelenkorba belemagyarázott eszkatologikus jellegű magyarázatok, hanem Jézus Krisztus személye, elsődlegesen őt kell meglátnunk a Bibliában, és csak utána minden mást."

Természetesen ezzel is.

"Így ha az az állam létrejött, annak éppen annyi szerepe van a katolikus eszkatológia szempontjából, mint akér Csehszlovákia, akár bármelyik más, a 20. században létrejött államénak."

Ezt viszont még akkor sem osztanám, ha Izrael úgy jött volna létre mint bármely másik állam.
És ugye tudjuk, hogy nagyon nem úgy jött létre!

@-JzK-: "a Niceai-Konstaninápolyi Hitvallást kellene, és jobb helyeken úgy is szokás ma is"

Ezt szoktuk.