És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet meríték vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bórt ekkorra tartottad.
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dícsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig.
János 2: 1-12.
Utolsó kommentek