És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának mennyegzőt szerze.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a mennyegzőre.
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak a városait fölégeté.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosak nem valának méltók.
Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
És akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.
Máté 22: 1-14.
Utolsó kommentek