Képek rólam.

Jerry és Liza

Anime hősök

apostol.blog.hu

Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Utolsó kommentek

Szavazás

Mi legyen benne az alkotmányban?
A Szent Korona tan.
A Szent Korona (is) de csak említés szintjén.
MO keresztény hagyományú és vallású állam. (SZK nélkül)
Vallásszabadsághoz való jog.
  
Free polls from Pollhost.com

Milyen csatornát szoktál leginkább nézni? (1 válasz)
Hír TV, Echo TV, MTV, Duna TV
atv
RTL
tv2
sport csatornák
film csatornák
sorozat csatornák
tudományos, természetfilmes csatornák
rajzfilm csatornák
zene csatornák
Nem tévézek. Most ez a menő.
  
Free polls from Pollhost.com

viccdoboz

Friss topikok

Címkék

1% (1) 10parancsolat (1) 3királyok (1) 8boldogság (1) ábel (1) abel (1) abortusz (3) ábrahám (5) ábrahám szodoma (1) adakozás (2) adó (3) adomány (6) adományozás (1) adózás (2) advent (1) ajándék (1) alázat (1) áldás (2) áldozás (2) áldozat (1) alkotmány (4) államcsőd (1) állat (1) álnok (1) amerika (2) amv (1) ananiás (1) angyal (4) animax (1) anime (29) antikrisztus (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (2) anti krisztus (1) apáca (1) apostol (13) arab (3) áradás (1) arany (1) aranyborjú (3) árulkodás (1) árvíz (2) ateista (5) atv (3) átverés (1) atya (1) bábel (1) bajnaigordon (4) bakura (1) bálványimádás (10) bank (1) baptista (2) barca (1) barnabás (1) bayerzsolt (1) beckham (1) béke (2) békesség (1) bemutatkozás (1) beszéd (4) beteg (1) bethánia (1) bevándorlás (2) biblia (10) bikini (1) bizalom (2) biznisz (1) bkv (2) bl (1) bleach (1) blog (12) blogter (2) bnf (1) böjt (3) bölcsesség (7) boldogasszony (1) boldogság (1) bőr (1) bor (2) bosszú (1) botránkoztatás (1) brand (2) bujaság (1) buli (1) bulvár (6) bumeráng (2) bűn (17) bűnbánat (2) bűnbocsánat (1) bűnhődés (1) bűnös (2) bűnösök (1) bűnözés (1) büszkeség (1) búza (2) cigány (7) cigány, (2) ciki (1) cikkajánló (1) címlap (15) címlapszori (1) címlapsztori (10) class (2) claudia (1) cölibátus (1) cool (1) család (1) csapás (11) császár (1) csészealj (1) csipkebogyó (1) csoda (2) csodagól (1) damaszkusz (2) dávid (7) dávid, (1) debrecen (5) demokrácia (2) demokrata (1) diák (1) dícsőítés (1) dicsőség (2) digitalizáció (1) disney (1) divat (1) dívat (1) döntés (1) dőzsölés (1) drog (1) dzsihád (1) eb (1) éber (1) edda (1) egészségügy (1) égetés (1) egyház (44) egyiprom (1) egyiptom (24) elbizakodottság (1) élet (17) életmód (2) elragadás (1) elsőszülöttségi jog (1) ember (5) ének (2) energiaital (1) erkölcs (13) erőszak (1) eskű (1) eskü (1) eszter (1) eu (2) európa (1) evangélikus (2) evangélium (3) evangélizáció (1) ezékiel (2) ezékiel39 (1) ézsau (2) fábry (1) facebook (3) family.guy (1) fásy (1) feketedávid (1) felmagasztalás (1) felmérés (3) feltámadás (5) felvállalás (1) ferb (1) férfi (1) fiatalok (1) fidesz (36) film (1) fiú (1) fma (1) főbűn (1) foci (9) fogadalom (2) fölmagasztalás (1) fösvénység (1) freskó (1) fritztamás (1) fülöp (1) fumoffu (1) futsal (1) gárda (1) gazdag (3) gazdagság (3) gazdaság (14) gazdaság, (1) gőg (1) gög (1) góg (1) gonosz (6) gonoszság (3) gonosztevő (1) google (2) google (1) gördeszka (1) görög (1) gúny (1) gyász (1) gyerek (7) gyilkosság (2) gyógyítás (2) gyónás (2) gyülekezet (2) gyűlölet (1) gyurcsány (2) gyurcsányferenc (5) hágár (1) hajlam (1) hajléktalan (1) halál (1) hallgatás (1) hamis (1) hamufelhő (1) hamvazószerda (2) harag (1) hatalom (3) házasság (4) hazugság (2) hell (1) hellókarácsony (3) herélt (1) heródiás (1) hetek (10) hetiválasz (2) hien (3) híradó (2) hírek (1) hit (48) hit, (1) hitetlenek (1) hitgyülekezete (1) hitgyüli (11) hívatás (1) hívő (2) homoszexuális (1) homoszexualitás (1) hülye (1) humanizmus (1) humor (19) hungary2010 (1) hunnia (1) húsvét (7) hűtlen (1) hvg (1) idézet (1) idézetek (2) igaz (2) igazság (6) igazulás (1) ige (162) ígéret (1) illés (1) ima (24) ima, (1) imádkozás (1) imf (2) index (2) ingatlanadó (1) intelem (1) internet (3) irigység (5) iskola (1) iste (1) isten (50) istentisztelet (1) istván (2) iszlám (1) ítélet (4) ítélkezés (2) iwiw (2) izmael (1) izmael hágár sára (1) izrael (12) izreal (1) izsák (4) jábob (1) jakob (1) jákob (6) janikovics (1) jános (2) japán (1) játék (1) jefte (1) jehova (1) jehova.tanúi (1) jelenések (1) jerikó (1) jétus (1) jézus (125) jézus, (3) jézuska (1) (1) jobbik (13) jócselekedet (1) jólét (1) jóság (1) jóslás (1) jótékonyság (2) jövő (1) józsef (10) józsue (2) júda (1) kabuto (1) káin (1) kampány (2) kána (1) kapzsi (1) kapzsiság (1) karácsony (13) karitász (1) karizmatikus (1) kassaiviktor (1) katolikus (44) katona (1) kdnp (1) kegyelem (2) kémügy (1) kenyér (2) kenyérszaporítás (2) kép (3) képmutatás (2) kereszt (2) keresztelés (3) keresztelőjános (1) keresztény (56) kereszténység (4) keresztényüldözés (1) kétszínű (1) kevélység (1) kicsapongás (1) kiforgatás (1) kína (1) királyviktor (1) kisegyház (1) kísértés (2) kitartás (1) kiűzetés (1) klip (1) klubrádió (2) kommunikáció (4) konkoly (2) könyörgés (1) korintusi (1) körlevél (1) kornéliusz (1) körülmetélés (4) kósalajos (2) kósza (1) kőtábla (1) kötelesség (1) kövérlászló (1) követés (1) közélet (1) közlemény (2) közösség (1) közvélemény-kutató (1) kubatovgábor (1) kultúra (2) kultura (1) kurucinfó (1) kvíz (1) lábán (1) lázár (2) lázárjános (2) lélek (5) lencse (1) lenézés (1) lengyelország (1) létezik (1) levi (1) lévi (1) leviták (1) liberális (2) lmp (1) lopás (1) lót (2) lusta (1) lustaság (1) luthermárton (1) mádl.ferenc (1) magány (1) magóg (1) magvető (1) magyar (7) magyarország (2) mahasz (1) május1 (1) malcolm (1) manga (1) mária (4) máriapócs (1) márka (2) marketing (1) mártha (1) máté (1) mdf (5) média (46) megalázás (3) megasztár (1) megbocsátás (2) megbotránkoztatni (1) megfelelés (1) megkenetés (1) megkövezés (1) megtérés (3) megvallás (1) meleg (3) menny (3) mennybemenetel (2) mennyország (3) menő (1) mentelmi jog (1) menyegző (1) meztelen (2) miatyánk (1) michael jackson (1) mikulás (1) miniszterelnök (1) mirha (1) mise (3) misszió (1) mohamed. korán (1) mol (1) monster (1) moszkva (1) mózes (38) mszp (11) mtv (2) munka (1) munkanélküliség, (1) muszlim (1) mutyi (1) náci (1) nagy-magyarország (1) nagyböjt (1) nagyboldogasszony (1) nagycsütörtök (1) nagypéntek (2) napirend (1) naruto (3) nehézség (1) némethsándor (1) nemzetivágta (1) neo (3) neonáci (1) népszava (1) népszavazás (1) nézettség (1) (1) nóta (1) nyelv (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyúl (1) obama (1) oktatás (2) oltár (1) oltáriszentség (1) olvasó (1) önbizalom (1) önhit (1) orbán (2) orbánviktor (13) orbán viktor (1) ördög (1) orvos (1) ószövetség (2) paktum (1) pál (10) pálfordulás (2) pap (1) pápa (1) parancs (3) párbaj (1) pártok (1) pedofília (3) példabeszédek (1) pénz (15) pereskedés (1) péter (4) phineas (1) piroslap (1) playboy (1) pokol (1) politika (116) pr (2) prédikátor (1) prizma (1) prófécia (1) proféta (1) próféta (2) program (1) protestáns (1) provokálni (1) pucér (1) pünkösd (3) rácháb (1) ráchel (1) rachel (1) rádió (7) rajzfilm (4) rasszizmus (3) rebeka (1) reformáció (1) református (7) remény (2) rest (1) rézkígyó (1) római (1) rossz (2) rosszindulat (1) roswell (1) rtl (4) sajtó (4) salamon (3) sámson (3) sára (1) sátán (4) saul (4) schmittpál (1) segítség (6) semjén (1) semjén.zsolt (1) senna (1) simon (1) simpson.család (2) sóbálvány (1) sólyomlászló (1) songoku (1) sorozat (1) south.park (1) spirál (8) spirál.ismertető (1) spirál1 (1) spirál10 (1) spirál11 (1) spirál12 (1) spirál13 (1) spirál14 (1) spirál15 (1) spirál16 (1) spirál17 (1) spirál18 (1) spirál19 (1) spirál2 (1) spirál3 (1) spirál4 (1) spirál5 (1) spirál6 (1) spirál7 (1) spirál8 (1) spirál9 (1) sport (15) sportklub (1) strand (1) suli (1) surányigyörgy (1) szabadság (1) szafira (1) szamaria (1) szánalmas (1) szavazás (20) szavazatszonda (1) szdsz (8) szegény (1) szegény, (1) szekta (4) szellem (1) szélsőjobb (3) szentlélek (8) szentség (1) szerénység (1) szeretet (18) szeretet, (1) szerzetes (1) szétszóratás (1) szex (13) szilikatalin (1) szó (1) szobor (1) szodoma (2) szolga (2) szolgálat (1) szolgálati (1) szolidaritás (1) szőlőmunkások (1) szőlőtő (1) szombat (1) szövetség (1) születés (1) szupersztár (1) szűz (6) szűz.mária (1) szűzmária (1) tálentum (1) tamáskodás (1) tanítás (5) tanítvány (1) tanítványok (2) társadalom (1) tehetségkutató (1) tékozlófiú (1) telhetetlen (1) temetés (1) templom (7) tények (1) teremtés (6) természet (1) test (3) tetoválás (2) timosenko (1) tini (2) tized (1) tízparancsolat (1) tojás (1) tömjén (1) torkosság (1) törvény (8) tragédia (1) tudás (1) tudomány (2) tüntetés (2) turul (1) tv (16) tv2 (3) ubunga (1) üdvözlégy (1) ufo (1) újszövetség (1) ünnep (7) úr (1) usa (1) úszás (1) út (4) utál (1) utolsó vacsora (1) utolso vacsora (1) vakság (1) vallás (30) vallás, (1) vallásszabadság (1) való.világ (1) valóságshow (1) válság (1) változás (1) vámpír (1) vásárlás (1) vér (2) vértanú (1) vértanu (1) vetkőzés (1) vicc (23) videó (46) video (3) világ (1) világosság (1) világuralom (1) világvége (2) virágvasárnap (3) víz (1) vizitdíj (1) vízkereszt (3) vízözön (2) vona gábor (1) vörösiszap (1) zene (6) zsidó (22) zsidó, (1) zsinat (1) zsoltár (18) zsoltár, (1) Címkefelhő

Magyarország Szűz Máriáé, Szent Péteré, Orbán Viktoré vagy a sátáné?!

2010.11.17. 18:56 APOSTOL - Szemben az árral.

1 Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.

2 Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

3 Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."

4 Azt felelte: "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik."

5 Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította.

6 "Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad."

7 Jézus így válaszolt: "Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet."

8 Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket.

9 "Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem."

10 Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!"

11 Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

Máté 4: 1-11.

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=4

 

Válaszolva a címben feltett figyelemfelkeltő és provokatív (elnézést akinek ez túl sok) kérdésre, segítségül hívhatjuk a fenti igét. Abban azt olvashatjuk a sátáné... Első pillanatban ez felháborítónak tűnik, ám maga Jézus sem cáfolja meg az ördögöt, amikor az magáénak tudja a földi világot!

A sátán azonban nagylelkű. Hajlandó megosztani velünk is! Feltétele: leborulni a kísértésnek és imádni őt. Igen, kísértés = sátán. Ha nem állsz ellen a kísértésnek, lopsz, csalsz, hazudsz, imádod a pénzt és minden erkölcstelenséget, képmutató vagy, akkor tied lehet a világ! Érvényesülhetsz!

Te is ezt látod magad körül? Mert én sajnos igen. Ebben annyi a jó hír, hogy ezáltal nő a szentírás hitelessége. Hiszen abban pontosan az van leírva, amit mi magunk is megtapasztalhatunk.

Jézus azonban egy másik utat választ! ELLENÁLL A KÍSÉRTÉSNEK! Lemond minden földi királyságról, dicsőségről, kényelemről. Kövessük Jézust, és fogadjuk meg a tanácsát! Egyedül Istent kell szolgálni, semmi mást. Igen, ez esetben a jelenlegi világ nincs számodra megígérve. Valószínűleg semmit sem kapsz belőle.

Ám tied lehet valami más. Jogodban áll választani. Ez jó dolog. Probléma viszont, hogy választanod KELL. Hiszen mint írva van, csak egyvalakinek szolgálhatsz!

7 komment

Címkék: magyarország jézus világ bűn sátán kísértés

A bejegyzés trackback címe:

https://apostol.blog.hu/api/trackback/id/tr372455576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2010.11.20. 16:48:17

Alapvetően egyetértek,-és azonosulok a posttal. Amit másképp látok: Jézus nem állt le vitatkozni a Föld tulajdonjogával kapcsolatban. Több helyen olvashatjuk a Bibliából,hogy A Föld Istennek a jogos tulajdona-a Sátán csak bitorló.

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2010.11.20. 18:03:06

@Zsolt520: Azon biztos hogy nem fogunk összeveszni, hogy a sátán tulajdonolja vagy "csak" birtokolja, a földet.

Ez esetben csak megfogalmazás kérdése.

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2010.11.29. 16:28:15

@Ursusss: Nagyon jó észrevétel, köszönöm szépen! :)

Valahogy összhangba kell hozni a kettőt. :)

"18Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19Menjetek TEHÁT, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, 20és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.""

Mt 28: 18-20.
(Nyilván erre gondolsz.)

A tehát szót kinagyítottam, mert következménye az utána lévő az előtte lévőnek.

Nem lehet egyszerre Istent és bármi mást szolgálni.
Aki megkeresztelkedik és TELJESÍTI Isten parancsolatait, az Istené. :)
A többiek pedig a sátáné.

Magyarországon (és a világon is) az emberek 90 akárhány százaléka nem Jézus útján jár...
Ha fordítva lenne az arány, akkor lenne MO Istené.

Én valahogy innen közelíteném meg.

-JzK- 2011.01.28. 05:57:29

Javaslom olvasd el:
* tulipan.vjk.ppke.hu/modul/mcs132_Kuminetz.doc - A tomista állameszme
* tulipan.vjk.ppke.hu/modul/mcs133_Kuminetz.doc - A katolikus ember részvétele a közéletben
* betiltva.com/files/horvath_haza_es_hazaszeretet_bolcseleti_alapjai.php - A haza és hazaszeretet bölcseleti alapjai

Valójában Jézus a feje minden hatalmasságnak (Kol 2,10), tehát ő rendelkezik fölöttük. Ismerem azon érvelést is, amely arra apellál, hogy a Szentírás „e világ istenének” nevezi a sátánt. Ezt is helyesen kell tudni értelmezni. Az ördög ugyanis csak a bűnre való tekintettel uralkodik az engedetlenség fiaiban, vagyis mindössze az Istentől elfordult "világ" "istene" a bukott angyal, a sátán.
Viszont ahol a világi hatalom féken tartja a bűnt, ott nem az ördög uralmát mozdítja elő, hanem az Isten uralmát. Ezért is kell e hatalomnak engedelmeskednünk, és ezért van az is, hogy az engedetlenség fiai maguknak ítéletet szereznek.

A sátán nem a testi uralkodás értelmében „a világ fejedelme“, hanem csak a bűn tekintetében: vagyis a gonosz lélek a világot a bűn hatalmában tartja, ezért mondható el, hogy az Istentől elfordult „világ“ istene a bukott angyal, a sátán. Márpedig a világi hatalmasság testi értelemben uralkodik. A hatalmasság már pusztán pozíciójánál fogva is Isten szolgája. Amennyiben az államhatalom például nem gyűlöli a keresztényeket, annyiban nem is tartozik a sátáni világhoz.

Az általad idézett részletben ördög úgy tett, mintha az egész világ az övé volna. Csakugyan néha úgy látszik, mintha Isten annak uralmát átengedte volna az ördögnek. Valójában ebből mindössze annyi igaz, hogy az eredeti bűn következtében nemcsak az ember, hanem a természet is megromlott s kivált a pogányságban a bálványozás és erkölcstelenség által a világ mintegy az ördög uralma alá került. A Szentírás és az egyházatyák szerint az pogányság tulajdonképpen ördögimádás volt. Érthető tehát az ördög vakmerősége, hogy a maga részére imádást követelt. Sőt a Szentírás az ördögöt néha a világ fejedelemének nevezi. Azonban a keresztény bölcselet szerint Istent mindent jónak és szépnek teremtett; tehát csak az a rossz amit az ördög és annak szolgái, a gonosz emberek tesznek és alkotnak, a bűn és annak következményei. Az Isten országában, a kereszténységben az átok, mely az eredeti bűn óta a világra nehezedik, a gonoszság és az ördög uralma részben már a földön megszűnt, legalábbis nagyon enyhülne, ha a világban a kereszténység elvei és erkölcsei uralkodnának. Mindenesetre teljesen megszűnik a gonoszság és az ördög uralma a mennyországban. Annyi bizonyos, hogy az ördög ideiglenes világuralma dacára az igazak Isten segítségével azt mindig legyőzhetik; a végleges diadal pedig Istené és az ő országáé lesz.

Ez is csak azt mutatja, hogy Sátán bűne azon kevélység, hogy szándáka az, hogy magát Isten helyébe állítsa. Tehát a kísértés hazug háttere az, hogy a kísértő úgy lép fel, mintha ő rendelkeznék a világ országai és dicsőségük fölött. Lényege pedig az, hogy Jézust le akarja téríteni a kereszthez vezető útról, a földi hatalom útját kínálja neki, a sátán, vagyis az emberi önzés és gőg megistenítésének az útját. Jézus itt győzi le végérvényesen a kísértőt. Neki nincs más útja, csak az, amelyet Isten adott eléje és amelyet vállalt, amikor eljött a világba: a szolgálat, az alázat és a keresztig való engedelmesség útja.

Krisztus előtt a pogányságban a világ mintegy az ördög tulajdona volt. Nem ugyan Isten adta neki, hanem bitorolta azt az emberek bűnei következtében. Azért nevezi őt a Szentírás a világ fejedelmének.

Annyiban nevezi csak a "világ fejdelmének" az ördögöt, hogy neki a bibliai zsidó felfogás szerint a bűnbeesés után a gonosz világ uralmát egyelőre átengedte, melyet a Megváltó működése elvben már megtört, a gonosz lelket a világból mintegy kiűzte, míg annak uralmát a végítélet teljesen megsemmisíti. Jézus itt arról beszél, hogy midőn halála közeledik, most fog az ember megváltatni, a sátán hatalmából kiszabadíttatni. Az ördög bírta az emberi nemet, hatalmában tartotta a bűnnél fogva a bűnösöket, uralkodott a hitetlenek szivében; de a hit által Krisztusban, az ő halálában és feltámadásában nagyon sokan megszabadulnak az ördög uralmától, Krisztus testével egyesíttetnek, s ily jeles fő alatt, mint hű tagok, ugyanegy szellem által fognak lelkesíttetni. Ezt nevezé ő itéletnek, t. i. az ördög ezen elűzését az ő megváltottaitól.

„Mivel pedig semmiféle közösség nem állhat fenn anélkül, hogy valaki, aki hatékony és egyenlő ösztönzéssel indítja az egyéneket a közös szándék felé, az összes élén nem állna, nyilvánvaló, hogy az emberek polgári közösségének szüksége van egy olyan tekintélyre, amely azt irányítja: ennek a tekintélynek, akárcsak a közösségnek eredete a természettől, ennélfogva magától az Istentől mint alkotótól származik. … Ebből következik, hogy a közhatalom nem önmagából, hanem Istenből fakadóan létezik. (Róm 13: 1) … Ezért osztotta föl Isten az emberi nemről való gondoskodást két, ti. az egyházi- és a polgári hatalom között... Szükséges tehát, hogy e két hatalom között bizonyos rendezett kapcsolat legyen; ezt pedig méltán hasonlítják ahhoz a kapcsolathoz, amely az emberi lelket és testet köti össze. … Minden tehát, ami az emberi dolgokban bármilyen módon is szent, s ami csak a lelkek üdvére vagy Isten tiszteletére vonatkozik – akár természeténél fogva ilyen, akár abból az okból kifolyólag ismerjük föl annak, amelyre visszavezethető –; az Egyház hatalmi és döntési jogkörébe esik: minden más pedig, ami az állam és politika területéhez tartozik, helyesen az államhatalomnak van alávetve, minthogy Jézus Krisztus meghagyta, hogy meg kell adni a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. (Mt 22: 21)”
XIII. Leó pápa: Immortale Dei enciklika. (1883.)

„Ha tehát az ember bizonyos közbülső helyet foglal el a mulandó és a romolhatatlan között, minthogy minden közbülső osztozik a két szélsőség természetében, az ember is szükségképpen mindkettő természetének részese. És minthogy minden természet meghatározott végső cél felé tart, következik, hogy az embernek kettős célja van. S mivel minden létező között egyedül részese mind a mulandóságnak, mind a romolhatatlanságnak, minden létező között egyes-egyedül rendeltetett két végső célra: egyrészt mint mulandó, másrészt mint romolhatatlan. A kimondhatatlan Gondviselés tehát két elérendő célt állított az emberek elé: az egyik a földi élet boldogsága, mely saját erőink kifejezésében áll, s amelynek jelképe a földi Paradicsom, a másik az örök élet boldogsága, mely az Isten boldog színelátásában áll, s amelyre saját erőnkből eljutni nem tudunk, hacsak az isteni kegyelem fénye meg nem világosít bennünket; ezt pedig csak a mennyei Paradicsom útján érthetjük meg. E két különböző boldogságra pedig mint két különböző végkövetkeztetésre, különböző utakon kell eljutni. Az elsőre a bölcselet tanításain keresztül érhetünk el, hogy érvényre juttatjuk erkölcsi és értelmi erőink gyakorlásában. A másodikhoz pedig az emberi értelmet meghaladó hitigazságok révén juthatunk el, ha azokat a teológiai erények (hit, remény, szeretet) gyakorlásában követjük. Ezeket a végső következtetéseket és a hozzájuk vezető utakat, bár mind az emberi értelem bebizonyította számunkra a bölcselők révén, mind pedig a Szent Lélek, mint törvényszerű természetfeletti igazságokat kinyilatkoztatta számunkra a próféták és más szent írók, végül pedig Jézus Krisztus, az örök Isten Fia és tanítványai révén; mégis az emberi kapzsi vágy hátat fordított volna nékik, hogyha az állati ösztöneiktől űzött lovak módjára tévelygő embereket kantárral és zablával vissza nem fognák. Ezért e kettős célnak megfelelően az embernek két vezetőre volt szüksége, úgymint a pápára, hogy az a kinyilatkoztatás alapján az emberi nemet a lelki boldogságra vezesse; valamint a császárra, hogy a bölcselet tanításai alapján a földi boldogságra vezérelje az embereket... A világi egyeduralkodó tekintélye, minden közvetítő nélkül, egyenesen az egyetemes tekintély forrásából származik. E forrás, mely eredetben egy és oszthatatlan, az isteni jóság bősége által számos ágra szakad. És most már, úgy látom, kellő módon elértem a kitűzött célt. Ugyanis kifejtettük ama vitás kérdés igazságát, hogy vajon... az egyeduralkodó tekintélye közvetlenül Istentől függ-e, vagy valaki mástól. De ez utóbbi kérdés igazságát nem szabad oly szoros értelemben venni, mintha a római császár semmiben sem rendelődnék alá a római pápának: mert hiszen ez a földi boldogság valami módon a halhatatlan boldogság céljára rendeltetett. Olyan tisztelettel tartozik tehát Caesar Péternek, mint amilyennel az elsőszülött fiúgyermek atyjának tartozik, hogy az atyai kegyelem fényétől megvilágítva hathatósabban ragyogja be a földkerekséget, melynek urává csakis az által tétetett meg, ki minden lelki és e világi dolgok ura és kormányzója.” (Dante Alighieri: Az Egyeduralom. III. könyv 14. fejezet.)

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2011.01.28. 12:47:26

@-JzK-: Köszönöm a kiegészítést.
Szerintem nincs ellentmondás köztünk. Én egyetértek veled.

Azt különösen köszönöm, hogy hoztál Leo pápától egy idézetet, melyben az egyház és az állam szétválasztását támogatja, mint a liberálisok. :))
(Megkaptam az emailodat. Majd reagálok rá valamilyen formában.)

-JzK- 2011.01.28. 14:04:14

@Zolika1979: A pápa nem a liberális értelemben vett laicizált államfelfogást támogatta, sőt emezt nem csak ő, hanem a többi pápa is világosan és határozottan elítélte. Érdemes lenne elolvasnod a teljes enciklikát: www.balthazarzsolt.hu/index.php?option=com_docman&task=doc_download&gid=74&Itemid=34
Továbbá egy másik pápai enciklikát az emberi szabadság helyes értelmezéséről: depositum.hu/Libertas.rtf

Bangha Béla atya a következőképp felelt a liberális és szocialista értelemben felfogott "külön kell választani az Egyházat az államtól!" szólamra:

"Az Egyház és az állam csakugyan különböző dolgok s így fogalmilag természetesen külön is kell választani a kettőt. De ez a fogalmi különválasztás nem jelentheti azt a jogi és valóságos egymástól-elszakadást, amelyet a szabadkőművesség és vallásellenesség ért ezen a jelszón. Az Egyház és állam "szétválasztása" az újkori történelemben mindig leplezett és kendőzött egyházüldözést jelentett. A szétválasztás címén valósággal a levegőt vonták meg az Egyháztól. Nem is lehet teljes szétválasztásról szó ott, ahol mind a két szuverén alakulat, az Egyház és az állam, ugyanazon a földrajzi területen mozog, ugyanazon embereket vallja polgáraiul és sokszor ugyanazon cselekményekbe kell más és más szempontból befolynia. Az iskolák terén pl. más és más szempontból egyszerre van beleszólása a nevelés és oktatás menetébe az államnak és az Egyháznak, A házasság terén a lelkiismereti szempontok az Egyházat, a polgári következmények az államot illetik. Egyháznak és államnak tehát békésen és szorosan össze kell munkálnia, nem pedig egymásról tudomást sem véve, esetleg egymás ellen dolgoznia.

Itt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez az összeműködés nemcsak az Egyháznak, hanem legalább ugyanolyan mértékben az államnak is haszna és érdeke. Mert hiszen minél szabadabban és erőteljesebben hirdetheti az Egyház az evangéliumot az iskolákban, egyesületekben, gyűléseken, sajtóban stb., annál gyorsabban és biztosabban jut el a nemzet is a maga boldogulásához, vagyis ahhoz, hogy minden fontos közéleti és társadalmi kérdésben az igazság, szeretet, rend és béke szempontjai legyenek irányadók, hogy földbirtok, gyár, bankok, hivatalok, családvédelem, kisemberek védelme stb. terén ne az önzés, kapzsiság és igazságtalanság, ne a gőg és szeretetlenség legyen irányadó, hanem a kereszténység nemes tanítása. Ma is mindenütt úgy látjuk, hogy minél több valamely ország vagy akár község vezetésében az igazi keresztény szellem, annál boldogabb a nép és virágzóbb az ország vagy a község."

- - -

Itt egy másik jó kifejtés:

„Az Egyház és az Állam viszonya

Az Egyházhoz való viszony alapján a politikai világnézetek két részre oszthatóak alapesetben.

Ez a megoszlás részben a nagy skizma (1054. kelet-nyugati egyházszakadás), részben a nyugat-európai invesztitúraharc során alakult ki, mely elsősorban a XII-XIV. századi Itália államaiban öltött éles alakot. A jobboldali (Guelpho) és baloldali (Ghibellino) elnevezések is itt alakultak ki. A pápa által támogatott német család (bajorországi Welf) olasz elnevezése adta a jobboldali csoport, míg a császári család (svábföldi Hohenstaufen) adta a baloldalinak tekinthető csoport nevét. Ez utóbbi elnevezés eredete egy kastély nevére (Weiblingen) vezethető vissza, amelyért harcot viseltek a Welf-ház ellen. A jobboldali Guelpho álláspont a „két kard elmélete” volt. Ezen bibliai allúziójú elmélet (Lk 22: 38) szerint Isten két kardot, hatalmat adott a világnak: a lelkit (imperium spirutalis) és a világit (imperium temporalis). Mindkettőt az Egyház használja, az elsőt közvetlenül, a másodikat közvetve, a világi uralkodó(k) kezével. Ezen elmélet szerint a római Péter-utód pápa (Pontifex Maximus) bírja a teljes lelki és világi hatalmat e világon. Ez a monista jellegű papocaesarizmus a spirituális egyeduralkodó és közösség totalitásának (Egyház) olyan téren is helyet követel, ahol nincs illetékességi köre, a hit és erkölcs sérülésének kivételével. A baloldali Ghibellino álláspont szerint a helyzet pont a fordítottja. Álláspontjuk szerint a római Caesar-utód kormányzó (Imperator) bírja a teljes lelki és világi hatalmat e világon. Ez a monista jellegű caesaropapizmus a materiális egyeduralkodó és közösség totalitásának (Állam) olyan téren is helyet követel, ahol nincs illetékessége, kivéve az anyagi valóságok igaz/igaztalan birtoklásának és használatának körét. A Guelpho irányzatban a papság a társadalmi elit, a Ghibellin irányzatban a lovagság tölti be ezt a szerepet.

Vajon mi az oka ennek a szakadásnak? Fő okát a Római Birodalom erkölcsi, szellemi, anyagi szétszakadásában kell keresnünk. A constantinusi idea megtört, midőn keleten nem maradt Főpap, míg eközben nyugat Király nélkül maradt. Ez az oka annak egyházi vonalon, hogy keleten önálló (autokephal) egyházak jöttek létre túl laza kötelékben, míg nyugaton ellenhatásként erős központosítás történt. Állami vonalon pont a fordítottja történt. Míg nyugaton önálló (autokephal) királyságok jöttek létre, addig keleten ellenhatásként erős állami központosítás történt. A baloldali modell alapja tulajdonképpen Bizánc és örököse az Orosz Birodalom. A kora újkorban a protestantizmus nyugaton e tekintetben a baloldali – bizánci-ghibellino – mintát követte, a katholicizmus jobboldaliságával szemben állva, midőn megalkotta téves protestáns abszolutizmusát (anglikanizmus; porosz, svéd lutheránus abszolutizmus). A katholikus birodalmi kezdeményezések (spanyol és osztrák Habsburg Birodalom, francia Bourbon Birodalom) is a baloldali, abszolutista modellt (jozefinizmus, gallikanizmus) támogatták. Az ellenhatásként jelentkező holland és angol forradalmak mintáján a deista szekularizáció történt meg a protestáns országok többségében. Ezek erkölcsben az 1717-ben létrejövő brit szabadkőműves (deizmus) modellt követték, szellemben a szabadelvűséget (liberalizmus), anyagban a polgári (burzsoá) eliten alapuló társadalmat és a tőkén (kapitalizmus) alapuló gazdaságot. Az 1789-es és az 1848-as párizsi központból szétsugárzó európai forradalmak mintáján az agnószticista szekularizáció történt meg a katholikus országok többségében. Ezek erkölcsben a francia szabadkőműves (agnószticizmus) modellt követték, szellemben a szabadelvűséget (liberalizmus), anyagban a polgári (burzsoá) eliten alapuló társadalmat és a tőkén (kapitalizmus) alapuló gazdaságot. Az 1917-es moszkvai központból szétsugárzó, marxista forradalmak erkölcsben az istentelenséget (atheizmus), szellemben a társadalomelvűséget (szocializmus), anyagban kizárólag a nincsteleneken (proletariátus) alapuló társadalmat és a közösségi tulajdonon (kommunizmus) épülő gazdaságot képviselték.

A Guelpho oldal utóbb két táborra szakadt. A fekete Guelpho irányzat továbbra is kitartott a „két kard elmélet” mellett, míg a fehér Guelpho irányzat a constantinusi eszmeiséget újította föl, megalkotva ezzel e kérdésben a szintetizmus világnézetét. A jobboldaliságot (tézis) és a baloldaliságot (antitézis) meghaladva állította be eszménynek a szintetizmust! Ennek legjelentősebb képviselője Dante Alighieri (1265-1321) volt, aki ebbéli elgondolásait a De Monarchia (Az Egyeduralomról) c. munkájában örökítette meg. Szerinte Krisztus mint főpap és király alá közvetlenül és nem egymástól függve tartozik mind a római pápa, mind a római király. Míg a pápa Krisztus mint főpap helytartója a földön, addig a császár Krisztus mint király helytartója a földön. A király védeni tartozik az Egyházat, annak hitét és elsősorban erkölcsét kötelessége erősítenie az Államban. Ez nagyjából az Egyház és Állam egymáshoz való viszonyának szintetista – fehér Guelpho – fölfogása. Az Egyház részéről ez az irányzat került elfogadásra XIII. Leó pápa Immortale Dei kezdetű (1885.) valamint XI. Piusz pápa Quas primas kezdetű (1925.) enciklikái által. Ez a szemlélet visszatérés a Nagy Szent Iustinianos császár által lefektetett alapokhoz: a sacerdotium és az imperium helyes összhangjához:

„Két nagy ajándék van az emberek között, amelyet Isten emberszeretetében a mennyből ajándékba adott: a papság és a császári méltóság. Az első az isteni dolgokat szolgálja, míg a második az emberi ügyeket irányítja és intézi, azonban mindkettő ugyanattól az elvtől származik, és az emberiség életét ékesíti… Mert ha a papság minden szempontból fedhetetlen, és szabad útja nyílik Isten felé, a császárok pedig igazságosan és törvényesen igazgatják a gondjaikra bízott államot, ennek általános összhang lesz az eredménye, és az emberi nemnek bármiféle áldásban lesz része.” Edictum Epiphanos patriarchához. (535. március 5.)

Még egy kérdés merül föl a két társaság viszonylatában, ez pedig a lelkiismereti szabadság, azon belül különösen a vallásszabadság kérdése. Az Egyház által kifejtett, s alább ismertetendő társadalometikai igazságok nem valamiféle „vallásos pietizmus”-ra alapozódnak, hanem az emberi természetből következő természetjog (lex naturalis) igazságai, amelyeket az ember (a nem hívő is) a természetes ész fényénél beláthat. Ezek olyan kötelező érvényű igazságok, melyek minden embert természeténél fogva köteleznek. A lelkiismereti szabadságnak a természetjogi törvények igazságai szabnak korlátot. A szubjektivista értelemben fölfogott pluralizmus nem szabadságot, hanem szabadosságot, s így önkényt hoz, mikor is az emberek önkényesen, akár saját – az értelem fényénél fölismerhető – természetükkel ellentétes téziseket tesznek magukévá. Az igazság az alanyi (szubjektív) tudat és a tárgyi (objektív) valóság egyezése. Az elviselés (tolerancia) csakis az emberi személyre (tévedő) vonatkozik, nem a tévedésére! Az emberi személy egyetlen elidegeníthetetlen joga az élethez való jog, a természetes fogantatástól a természetes halálig. Ezt a jogát csak egy esetben veszítheti el, ha a tevékenysége közvetlenül veszélyezteti más emberek életét, s ezt elhárítani csak a veszélyeztető életének kioltása által lehetséges. Ragaszkodnunk kell az ördögi támadások tüzében újra és újra megerősített igazhitű tanításhoz, miszerint a vallásszabadsághoz való jog, az emberi személy ontológiai méltóságára támaszkodik és semmiképpen sem a vallási és kulturális rendszerek egyenlőségére, ami valójában nem létezik. Így a helyes értelemben fölfogott lelkiismereti- és vallásszabadság (mely a keresztény Isten- és emberképből következik) mint „virtus in medio” kikerüli a rabbinikus és muszlim fanatizmus Skylláját, és az antik s modern szinkretista rendszerek (pl. hinduizmus, hellenizmus, New Age) közömbösséget és vallási relativizmust hirdető Karybdisét.

Az Állam és Egyház viszonyában ennek folyományaként téves kísérletként kell elvetnünk az Államnak bármilyen lelkiismereti- és vallásszabadságot korlátozó formáját. Legyen az egy kizárólagos hit vagy vallási közösség melletti bármely más formáció és megnyilvánulásainak üldözése, vagy akár bármely hit vagy vallási közösség üldözése bármely laicista és szekularista ideológia (liberális deizmus, vagy bolsevista atheizmus) nevében. Ezeken az – elvetendő – eseteken kívül három alapeset lehetséges. Az egyik – az igazságnak megfelelő – ha az Állam az igaz Egyházat támogatja, s a többi közösséget nem, de nem is akadályozza őket. Lehetséges az is, hogy az adott politikai közösség ún. „történeti vallási közösségei” megkülönböztetett támogatást élveznek, elsősorban kulturális, a társadalom életében meghatározó szerepük betöltése folytán. Harmadik lehetőség a „szabad Egyház a szabad Államban” elv, mikor is egy politikai közösség egyetlen hitrendszert, vagy vallási közösséget sem nem támogat, sem nem üldöz. Ez utóbbi veszélye az indifferentizmus kísértése, amely rövid távon vallási közömbösséghez, hosszú távon vallásüldözéshez vezet.

Kérdésként merülhet föl, hogy a Katholikus Egyház elsődleges támogatása, ill. neki való alárendeltség nem „hazafiatlan” tett-e? Határozottan kijelenthetjük, hogy nem! Az Egyháznak való engedelmesség Krisztusnak való engedelmesség. Az igazi haza, akár lokális, akár nacionális, akár kontinentális, vagy planetáris szinten csak akkor boldog, ha az Igazságon alapuló törvényei vannak, s az emberek e szerint élnek törekedni. Az igazság viszont egy és oszthatatlan, így az Egyház és Állam között erkölcsi kérdésben lehetséges, sőt kell összhang, hisz ez a társadalom boldogulásának is egyetlen útja. Ezért Daniel O’Connel ír államférfi végrendeletével együtt valljuk: „Testem hazámé, szívem Rómáé, lelkem az Istené!””

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2011.01.29. 13:46:10

@-JzK-: "A házasság terén a lelkiismereti szempontok az Egyházat, a polgári következmények az államot illetik. Egyháznak és államnak tehát békésen és szorosan össze kell munkálnia"

Egy túrót!

Legyen KÜLÖN polgári házasság és legyen egyházi házasság!
A polgári házassághoz az egyháznak ne legyen semmi köze!
És fordítva, az egyházi házassághoz se legyen semmi köze a világnak!

Az is botrányos, hogy mind a kettőt házasságnak hívják...

Folyik a relativizálás, összemosás.

Azzal hogy a két házasságot összemossák, azonossá teszik, egy KATOLIKUS SZENTSÉGET üresítenek ki, értéktelenítenek el...
És ehhez lelkesen asszisztál az egyházunk vezetése.
BŰNÖS CÉLOKBÓL (pénz, világi hatalom), vagy ha rendes akarok hozzájuk lenni, tudatlanságból...

És ez csak egyetlen példa az egyház és a világ káros összefonódására!

Minél jobban rátelepszik az állam az egyházra (házasság, oktatás, média, stb.) annál jobban bemocskolódik az egyház!
Az EGYHÁZ ÉRDEKÉBEN kell megfordítani a bűnös társadalmi folyamatokat, és szét kell választani az egyházat az államtól!